Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

Igaz. hogy ma nálunk nincsenek olyanféle együgyű és tanulnivágyó kispolgárok, nyárspolgárok, mint Bouvard és Pécuchet. De vannak bürokrata-lelkületű emberek, vannak olyanok nem csekély számban, akiknek formalizmusa, dogmatizmusa erősen hasonlít Bouvard és Pécuchet gondolkodásmódjára. Megtalálhattuk ezeket a mai Bouvard-okat, Pécuchet-eket kultúrpolitikánk irányító posztjain, a tantervkészítésben, tankönyvírásban éppúgy, mint a katedrákon, városon és falun. Lesik a »hivatalos álláspontot, félnek önállóan gondolkodni. Igaz, hogy ezek a mai Bouvard-ok nem Rousseaut és a »természetes nevelés« elveit követték (hiszen őket talán egyáltalán meg sem fertőzte ez a régi ideológia), hanem az »élenjáró pedagógia« szószólói; Makarenko buzgó követőinek vallott magukat ők, »közösség«-et, aktívát, »követelés«-t, »szocialista humanizmus«-t, harmonikus fejlődést, politechnikát emlegettek. És az eredmény? Sokszor nem volt más, mint Bouvard és Pécuchet esetében, azzal a különbséggel, hogy az okozott károk jóval szélesebbek és nagyobbak voltak. Van azonban egy lényeges különbség a mai dogmatikus, tanügyi bürokraták és Bouvard-ék közt, ami különösen tanulságos: Jóval kevesebb a mai Bouvard-okban az őszinte jószándék, az ernyedetlen tudásvágy és a kíméletlen kritika és önkritika. (Bármenynyire is emlegetik ezt, a valóság inkább az ellenkező tendenciát mutatta). És itt elérkeztünk végső tanulságunkhoz, ahhoz a vonáshoz, amely ma is figyelemreméltó, tiszteletet érdemel Bouvard és Pécuchet jellemében: bármilyen együgyűek és szerencsétlenek, megtisztítja őket ernyedetlen kultúrszomjuk, őszinteségük és feltétlen jóakaratuk. Bouvard és Pécuchet — a legnemesebb értelemben vett »pedagógiai kalandor«-ok. A művelődés és nevelés tisztalelkű és szándékú kalandorai ők. Ez avatja maradandóvá esetük tanulságait, ezért érzünk velük ügyefogyottságukban és balsikereik ellenére is. JEGYZETEK és IRODALOM: Flaubert „Bouvard és Pécuchet" c. művének több magyarnyelvű fordítása látott napvilágot. így 1882-ben Nyáry László („Két újkori Don Quijote.") Bouvard és Pécuchet. (Bp. 1882. Révai.). 1930-ban Benedek Marcellé. (Bp., Franklin társulat, Pékár Gyula előszavával.) — Szövegbeli idézeteink Tóth Árpád fordításából valók. (Bp., Űj Magyar Könyvkiadó, 1955.) Sorszám szerinti megjegyzések: tl] A pszichofizikának, mint érzékeléslélektannak őseként a francia materialista CONDILLAC-ot tekinthetjük. (Traité des sensations", 1754.) c. művében Követői a XIX. sz. első felébein Franciaországban CABANIS és DESTUTT DE TRACY, aki főleg az izomérzetek vizsgálatával viitte tovább a fejlődést. — Németországban a XIX. század első felében jelentékeny kísérleti módszerrel dolgozó pszichofizikai művek láttak napvilágot, így Johannes MÜLLER (Handbuch der Physiologie des Menschen, 1833.), E. H. WEBER (Tastsinn und Gemeingefühl, 1846.), majd a legismertebb: FECHNER: „Elemente der Psychophysik" (1860.) című műve. 18* 27 5