Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

II. Mélylélektan és pedagógia. Már a freudizmus bírálatával kapcsolatban a fentiekben említettük, hogy Freud egyes követői felléptek az elmélet egyoldalúsága, különösen az erótikum szerepének túlzása ellen. E bírálók közé tartozott Alfred ADLER is, aki 1911-ben Freuddal szakítva, új irányzatot alapított. Adler abból a gyakori fiziológiai tapasztalatból indult ki, hogy olyan eseteikben, mikor az ember szervezetében egyik-másik szerv a normálisnál gyengébb, beteges, —• a szervezet úgy működik, hogy pótolja, ellensúlyozza a részben, vagy egészben kieső szerv működését. Sokszor még a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben pótolja a szervezet a kieső szerv működését. Ezt a jelenséget, az ún. túlkompenzációt Adler a lelki élet egész területére vonatkozó, lényeges magyarázó elvvé tette. A társadalomban gyakran az egyén akaratának elnyomására, érvényesülési lehetőségének korlátozására kerül a sor; ezek a sérelmek, elnyomások fejlesztik ki az emberiben — legtöbbnyire tudat alatt az elnyomottság, Adler kifejezésével élve, az alacsonyabbrendűséq (,,

Minderwertigkeitsgefühl"), érzését. Az ember azonban ezt legyőzni „túlkompenzálni" igyekszik. Ezt az érvényesülési törekvést (túlkompenzálást) nevezte Adler „férfias tiltakozásnak." (Männlicher Protest.") Adler tehát Freud egyoldalúságát úgy akarja kiküszöbölni, hogy a trauma mélyén rejlő erotikus konfliktus helyébe egy másfajta, érvényesülési, hatalmi törekvésből származó konfliktust tesz. Adlernél a „férfias tiltakozás" olyan szerepet játszik, mint Freudnál az Eros, az erotikus konfliktus [23]. A különbség Adler és Freud felfogása között csak első pillanatra áthidalhatatlan, lényegbevágó. Mindkét elmélet ugyanazokat a jelenségeket, tüneteket más végső okkal magyarázza. Ami Freud számára a végső és döntő, az voltaképpen Adler számára másodlagos, mert az adleri elmélet, az ún. individuálpszicholóqia szerint a szexualitás is függvénye a hatalmi, érvényesülési törekvéseknek. (Egyébként maga a „férfias tiltakozás" elnevezés is utalni látszik az érvényesülés sexuális összetevőjére.) Viszont Freud úgy magyarázza az érvényesülési törekvést, mint a sexualitás, az erotikum eltolását, szublimációját, tehát Freud szerint ezek másodlagos jelenségek. A freudi lélekelemzés és az adleri individuálpsziohológia szembeszökően ellentétes viszonyát Freud egy másik követője, a később szintén új utakra tért C. G. JUNG sem látja alapvető ellentétnek. „A Freud —

Adler vita — írja Jung [24] — tulajdonképpen egyszerű paradigma, és a különböző 'beállítottságú típusok egy speciális esete." Jung tehát relati vizái ja és típusproblémává oldja fel Freud és Adler elméletének ellentéteit. Jungnak ez az állásfoglalása egyébként jellemző a mélylélektan további kialakulására, amelyben az ő elméletének jelentős hatása volt; 250