Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

VI

I. Freud életpályája, társadalmi nézetei. Freud tudományos működésében több, — bár teljes élességgel el nem különíthető, mégis némely fővonásában jellemző, — korszakot különböztethetünk meg. Az első, korai szakaszt 1895-ig, a hystériá-ról szóló tanulmánykötet megjelenéséig számíthatjuk. Ez bizonyos értelemben az útkeresés kora. Freudnak Fliesshez írt leveleiből megtudjuk, hogy az orvosi pálya kezdetben nem vonzotta őt különösebben, hanem eleinte inkább filozófiai, majd jogi és társadalomtudományi tanulmányok iránt élt benne érdeklődés. Az orvosi pályára végül is az a sajátos érdeklődése kötötte le, amely természettudományos és egyszersmind az emberi, társadalmi viszonyok felé is irányuló volt. Orvosi diplomájának megszerzése után egy ideig az ideggyógyászattal kapcsolatos anatómiai és fiziológiai problémák foglalkoztatták. E kezdeti irányzatának egyik fontos dokumentuma az aphasia-ról szóló tanulmánya, mely 1891-ben jelent meg [2]. Pályájának ebben a kezdő szakaszában is erősen foglalkoztatta őt már a neurotikusok kezelése. Ennek az érdeklődésnek erecbriényeképpen BERKHEIMnek a szuggesztiós kezelésről szóló művét 1888-bah nlmefcre ^rdTto'fta'íírEííe "mű egy régebbi francia orvosnak, LIÉBAULT-nak az alvásról és a hasonló állapotokról vallott nézeteit elevenítette fel. (Liébault: „Du sommeil et des états analoges." 1866.) A pszichoanalízis elméletét és módszerét BREUER-rel végzett kutatásai során alakította ki. Breuer megfigyelése szerint, ha a beteg csökkentett tudatállapotban (hipnózis, szuggesztió), gátlástalanul mindarról beszélhet, ami csak tudatában felmerül, ez javít az állapotán. Freud és Breuer eleinte hipnózisban, szuggesztiós állapotban, — később azonban a hipnózist, szuggesztiót mellőzve, teljesen szabadon, gátlástalanul beszéltették a beteget. Kétségtelen, hogy ennek az ún. „szabad asszociációs" módszernek az alkalmazása nagy rátermettséget, tapintatot kíván az orvostól, mert szigorúan tartózkodni kell a betegnek bármiféle befolyásolásától. Arra kell törekedni, hogy a páciens minden gátlástól, szégyenkezéstől mentesen, teljesen őszintén, híven számoljon be lelkivilágának legapróbb, legelrejtettebb rezdüléséről is. A szabad asszociációs módszer eredményes alkalmazása nagy tapasztalatot, szinte intuitív képességet kíván azért is, mert fennállhat az a veszély (természetesen a kevésbé tapasztalt, képzett, kevésbé rátermettek számára), hogy az orvos esetleg túlzott, szubjektív, megalapozatlan következtetéseket von le akkor, mikor voltaképpen csak jelentéktelen momentumok vetődnek fel. Erre a nehézségre pszichológusok fel is hívták a figyelmet [3]. E szabad asszociációs módszerrel végzett vizsgálatokból — melyeket Freud Breuerrel együtt hisztérikus 'betegeken végzett — azt a következtetést vonták le, hogy a hisztérikus tünetek nem valami homályosan 236