Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

[77] Sokr. III. 2, Chron. Pasch, ad a. 362 p. 546, Kedrenos p. 532—533 a püspök elleni zendülés résztvevőit, mint „Hellénes"-t, pogányokat aposztrofálják. [78] Sozom. IV. 10, Athanasius: Apologia de sua fuga 24. [79] Ep. 6 (p. 484, 20), Ep. 26 (p. 515, 7). [80] Sozom. V. 7, 3: ,.Jól tudom, hogy az arianusok állítása szerint Georgias mindezt Athanasius hívei által szenvedte el". [81] Philostorg. VII. 1, ed. Bidez p. 77, 8 (Photius excerptumaiból): „azt állítja ez az istentelen szerző — t. i. Philostorgius — hogy Athanasius véleményének volt irányadó szerepe a történtekben". [82] V. ö. Eusebius: Chron. Hieron: ad a. 362 (Moramsen: Chron. min. I. 456): Georgio per seditione,m populi incenso, qui in locum Athanasii ab Arianis fuerat ordinatus, Athanasius Alexandriam revertitur". [83] Amm. XXII. 11, 7. [84] Iulianus id. levelében ismételten kiemeli, hogy a püspök megölése a démos műve volt (Ep. 10, p. 489, 5; 490, 12). [85] Sozom. V. 4, 1—5; Greg. Naz. Or. IV. 92—93; Lib. Or. 16, 14; Theophanes: Chronogr ed. Niebuhr p. 73. [86] Sozom. V. 3, 6 és kk. [87] Lib. Ep. 1367, 1368 (a Foerster-féle kiadás szerint). [88] Iul. Ep. 43 (p. 547). [89] Sozom. V. 3, 5. [90] Iul. Ep. 52 (p. 559 kk), Sozom. V. 15, 11. [91] Sozom. V. 15, 4; v. ö. Jul. Épi'tres, ed. Bidez No. 55. [92] Lib. Or. 1, 126. [93] Amm. XXII. 13—14 alatt mondja el az antiochiai eseményeket. Előadása a következő fontosabb mozzanatokat illetően ferdíti el a tényeket: a) Elhallgatja az éhínséget, csupán az esőzés elmaradását említi meg; b) Elhallgatja az áremelkedést, áruuzsorát, általában a gazdagok visszaéléseit. így azt a látszatot kelti, mintiha Iulianus a normális (nem pedig a mesterségesen felvert) árakat szállította volna le, ami a háborús előkészületek közepette valóban érthetetlen eljárás lett volna; c) Az ármaximálást homályos indokolással helyteleníti, mondván, 'hogy „ez, ha nem járnak el 'kellő -módon, szükséget és éhínséget idéz elő" — de nem árulja el, mi a „kellő mód". XIV. 7, 5 alatt helyesen állapította meg, hogy az ármaximálás jó végrehajtásának feltétele árubőség teremtése mivel ez most megtörtént, ezért kellett a történetírónak, helytelenítő álláspontja alátámasztására ezzel a körmönfont megfogalmazással élnie. Egyúttal elhallgatta, hogy Iulianus nagymennyiségű gabona behozataláról gondoskodott. d) A kronológiát meghamisítja. Űgy állítja be, mintha a Misopogon megjelenése váltotta volna ki a megbántott an'tiochia iákból a -gúnyolódást és -tüntetéseket — holott a Miisop. éppen e tüntetések hatása alatt keletkezett. A 'történetíró nyílván antiochiai curialisoktól nyerte információit a történtek felől, s ez megmagyarázza előadásának kirívóan egyoldalú jellegét. [93a] A Daphinéi incidensről értesít Misop. 346 B, 361 B — 362 B, Lib. Or. 11, 235 k, Sokr. III. 18—19. Sozom. V. 19. Rufinus X. 36—37. Theod. III. 10—11, Philostorg. VII. 8. Joh. Ohrysost.: De s. Babyla contra Julianum 15—16, Artemii Passió 49, Kedrenos (Bonni kiad.) I. 536, 9 kk. [941 Misop. 362 D — 363 C, Lib. Or. 16. 35, Malalas ed. Dindorf. p. 327 aki a tüntetést azzal indokolja, hogy Antiotíhiia lakói, „mint szenvedélyes keresztények" gyűlölték a császárt. [95] Or. IV. 75iben, ahol a császár egyéniségéről összefoglaló képet ad. érdemeként tudja ibe a cursus publicus egyhítését (ezt jelenti a görög d r o m o s kifejezés), az adócsökkentést, megbízható hivatalnokok kiválasztását, a korrupciók megtorlását stb. — tehát helyesli szociálpolitikájának legjellegzetesebb mozzanatait. 221}