Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

szemmelláthatólag támogatta és semmiképpen sem torolta meg a saját törekvéseinek irányvonalát képviselő tömegmegmozdulásokat. c) A megmozdulások többségével kapcsolatban vagy közvetlen adat van arra, hogy a város lakosságának zöme résztvett a felkelésben, vagy pedig a város egész lakosságát sújtó megtorlás (ill. annak veszélye), vagy rosszalás enged arra következtetni, hogy ezek nem csupán egy maroknyi fanatizált csoport akciói voltak. A császár, mint láttuk, a büntetéseket megfelelően árnyalta, egyes esetekben csupán az egyházat, más alkalmakkor a város egész lakosságát sújtotta: tehát a büntetés jellegéből joggal következtetünk a felkelés jellegére is. d) Több esetben határozott utalásunk van arra, hogy a városi köznép, a démos volt elsősorban az, amely a császári politika ellen megmozdult. VI. Térjünk vissza, immár csak vázlatosan, az antiochiai eseményekhez. Mindazok után, amiket előrebocsájtottunk, és ismerve immár azt az ellenállást, amellyel a keleti városok közrendű tömegei a császár vallási törekvései ellen fordultak, az antiochiai kudarcot sem pusztán gazdasági, hanem gazdasági és vallási körülmények összejátszása fogja számunkra megmagyarázni. Azok a gazdasági és társadalmi intézkedések, amelyeket a császár antiochiai tartózkodása idején hozott, szembeállították vele a város jómódú polgárságát és annak tanácsát. Az árdrágítás elleni fellépése még lelkes híveit is szembefordította vele. Libanios ez alkalommal oly hevesen kelt ki az ármaximálás ellen, hogy beszéde közben egy barátja odasúgta neki, ne felejtse el, hogy közei van az Orontes folyó [92]. Ammianus leírása az egész incidensről, nemcsak a helytelenítés, hanem a rosszindulatú torzítás bélyegét viseli magán [93]. Egyidejűleg azonban sorozatos összeütközések zajlottak le — éspedig vallási okokból — a császár és a város közrendű lakossága között is. Taktikai szempontból rendkívül hibás lépés volt, hogy a nehéz ellátás miatti rossz közhangulat közepette tartotta szükségesnek a mártírként tisztelt Babylas holttestének sírboltjából való eltávolítását s a daphnei Apollo szentély helyreállítását — ami a keresztény lakosság heves és nyílt ellenállását váltotta ki [93a]. A szentélynek október 22-én, tehát éppen az éhínség súlyosbodása idején történt égése aligha lehetett a véletlen műve. A császár által rendezett vallási ünnepségek teljes részvétlenség mellett zajlottak le. A gazdasági intézkedések félsikere nem ellensúlyozhatta a kialakult kedvezőtlen közhangulatot. Nyilvánvaló tehát — és ezt nem egy forrásunk erősíti meg [94], hogy a császár gazdasági intézkedéseivel szembeni közhangulatban vallási okokat is kell keresnünk. Azok a jómódú elemek, akik a császár gazdaahhoz, hogy miatta a főváros egész lakossága veszélyeztetve érezze sági intézkedései elleni tüntetést kezdeményezték, ennek eléggé tudatában voltak ahhoz, hogy ezt a mozzanatot is ügyesen kihasználják — gondoljunk a chi betűre való célzásra. 221}