Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

E részletes adatfelsorolás után vizsgáljuk meg járásonként a 6—12 éves katolikus gyerekek beiskolázásának mértékét 1852-ben: Járás összes lakosság Kat lakosság 6—12 évesek Kat. gyermekek Iskolába járók k télen % nyáron % I. Egri járás II. Gyöngyösi járás III. Heves,i járás IV. Pétervásárai járás V. Tiszafüredi járás 62 255 57 285 92% 6 552 3 732 57% 2 770 42% 55 207 52173 94% 6 015 3 099 51% 2 344 38% 29 651 27 206 91% 13 822 2 105 55% 1 489 39% 24 453 24 006 98% 3 541 2 125 60% 1 038 29% 13 234 4 311 32% 688 174 25% 393 56% összesein: 184 800 164 981 89% 20 618 12 235 59% 8 034 38% Ezek szerint a mintegy 90 százalékban katolikus lakosságú Heves megyében 1852-ben a katolikus gyermekek (6—12 évesek) 59 százaléka látogatta télen és 38 százaléka nyáron az elemi iskolát. Az iskolábajárók arányszáma minden járásban magasabb télen, mint nyáron; egyedül a tiszafüredi járás kivétel, ahol valószínűleg a tágas határú pusztákról nyáron könnyebb volt az iskolába jár ás, mint a zord téli hidegekben. Mit tett a katolikus egyház a falusi elemi iskolák benépesítése érdekében, és miért tette, amit tett? Az egri érsek az egyházlátogatások alkalmával mindig lelkére kötötte a plébánosoknak, hogy győzzék meg a szülőket akár a szószékről, akár egyéni beszélgetések formájában az iskolábajárás fontosságáról. »Ahol a zsenge ifjúság nevelését és szükséges oktatását elhanyagolják — olvashatjuk Fischer érsek vizitációs jegyzőkönyveiben —, nem lehet a továbbiakban csodálkozni azon, hogy a legsúlyosabb bűnök idővel mind erősebbek lesznek a serdültekben. Sem a mezei munkák, sem a munkahiány nem adhatnak törvényes ürügyet a szülőknek arra, hogy vonakodjanak kicsinyeiket az iskolába küldeni. Ugyanis a szülők legfőbb kötelessége, hogy gyermekeiket keresztényi módon és a hit és erkölcs szabályaiban taníttassák.« A katolikus egyház azért tartotta szükségesnek a falusi elemi iskolákban folyó oktató-nevelő munkát, hogy a gyerekek az egyház hasznos tagjaivá nőjenek fel (ut in fructuosa Ecclesiae membra excrescant). Az egyház a katolikus szellemben történő nevelést biztosító beiskolázás érdekében a legszigorúbb büntetés kilátásba helyezésétől sem riadt vissza, — bár e súlyos büntető szankciók sem tudták leküzdeni a megrögzött iskolakerülést —, »mert az e részben hozott szép intézetek végre nem hajtatnak s a sok ezer gát és akadály miatt nem is hajtathatnak«. [76]. Az egyház megpróbálkozott a plébánosi ráhatáson kívül igénybe venni a földesuraság (úriszék) és a megyei magistratuális szervek segítségét is azokkal a szülőkkel szemben, akik az ismételt felszólításnak sem tettek eleget, de mindhiába! Fischer érsek 1810-ben attól sem riadt vissza saját birtokán, Baktán, hogy feljelentést kérjen azokról a szülőkről, akik elhanyagolják gyermekeik iskolába küldését, hogy először testi büntetéssel való megfenyegetéssel, s ha ez sem használna, »meg221}