Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

dömsége és tudatlansága, Derecskén a tanító nyers és embertelen bánásmódja riasztotta el a szülőket gyermekeik iskolába járatásától (scholaris horror!). Mindezek a körülmények külön-külön vagy együttesen azt eredményezték, hogy az iskolalátogatás rendszertelen és lanyha volt. Magda Pál sárospataki tanár 1819-ben írt szavait megyénkre is vonatkoztathatjuk: »A falusi és alsóbb oskolákban, melyekben fogyatkozás nincsen, igen akadályoztatja a tanuló ifjúságnak a nagyobb tökéletességre való előmenetelét a többiek között azon környülállás is, hogy a paraszt gyermeke csak a téli hónapokban jár az oskolába s amit ekkor tanult, azt más 6 hónap alatt ismét elfelejti s ökrök s ludak s mezei foglalatosságok közt elvadul s messze elmarad a csinos s szelíd emberiségtől.« [74]. Gyöngyösorosziban 1810-ben a a 6—12 éves gyermekek száma elérte a 122-őt, de ezek közül nyáron egy sem járt iskolába, télen se több nyolcnál. Gyöngyöstarjánban ugyanekkor 214 iskolakötelesből télen mintegy 65 járt iskolába, de tavasszal ezeket is befogták mezei munkára, s így nyáron azt is elfelejtették, amit a télen fejükbe szedtek. Vámosgyörkön is az a panasz, hogy a tanulók rendszeresen nem látogatják az iskolát (continuative scholas non adeunt). Detken 1810-ben a 72 iskolaköteles közül 30-an jártak el az iskolába, de ezek sem egész éven át, csak négy-öt hétig. Baktán azért maradtak el a gyerekek az iskolából, mert az uradalmi és megyei közmunkákra, valamint a házi és mezei munkákra fogták be őket a szülők. Sirok fiókegyházában, Széken, Kalmár Imre tanító csak a húsvéti gyónás alkalmával és ádventben foglalkozhatott a tanulókkal, s ekkor is csak arra szorítkozott munkája, hogy hittanra tanítsa őket és a megfelelő korúakat előkészítse a szentségek felvételére. Különösen rendszertelen és lanyha volt az iskolába járás az 1810-es években — de később is — a pétervásárai és a tiszafüredi járások területén. Derecske, Terpes és Tiszahalász fiókegyházakban nem is volt iskolaépület. Csehiben a 47 iskolaköteles közül alig néhányan (vix aliqui) látogatták az iskolát. Erdőkövesd anyaegyházban 104 közül 4, fiókegyházaiban, Váraszón 62-ből 11, Istenmezején 55-ből 10, Sirok anyaegyházban 169-ből 41, fiókegyházaiban Széken 103-ból 15, Szajlán 71-ből 33-an jártak iskolába. Még ennél is elszomorítóbb képet nyújt a beiskolázás terén a szenterzsébeti plébánia. A szenterzsébeti anyaegyházban a 66 iskolás korú közül senki, fiókegyházaiban, Fedémesen, Leleszen és Szentdomonkoson is csak néhány tanuló koptatta az iskola küszöbét (. . . partim ob angustiam scholaris aedificii, partim ob consuetudinem receptam scholarem horrorem!). Derecskén, Recsk fiókegyházában, a 152 iskolás korú gyerek közül senki nem járt iskolába. A beiskolázás terén némileg javultak a viszonyok a XIX. század derekáig, bár egyáltalán nem a kívánatos mértékben. Az 1852. évi öszszeírás szerint pl. Apcon az iskolás korú gyermekek száma mintegy 120-ra becsülhető, ezek közül téli időben 80—90-en eljárogattak az iskolába, — bár ezek sem »folyvást, rendesen« —, nyáron pedig alig 20—30-an. A beiskolázás mértékét Heves megyében a XIX. század derekán a következő táblázaton szemléltetjük [75]: 221}