Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

rasztság nagyobbfokú iskoláztatásával szemben. Szerinte elég, ha a pap megtanítja a népet vallási és »állásbeli kötelességeire«, de további felvilágosításra a népnek nincs szüksége. így nyugodtabb és megelégedettebb lesz, semmint ha az új gondolatokkal új szükségletekre s új vágyakra izgatjuk [29]. íme, hova tünt Mária Terézia és II. József művelődéspolitikájának szelleme, amely az állam elsőrendű kötelességévé tette, hogy polgárai számára legalább a kultúrminimumot biztosítsa, s több tekintetben korszerűbb műveltséget igyekezett terjeszteni. (Ugyanakkor természetesen nem szabad arról sem megfeledekeznünk, hogy Mária Terézia és II. József ún. »felvilágosult abszolutizmusának« nevelési politikája Magyarországon — mint fentebb írtuk — a gyarmati politika eszköze volt.) A magyarországi közoktatás új rendezése az 1790/91. országgyűlés tanulmányi bizottságának munkálatai alapján ismét királyi rendelet alakjában történt meg: az 1806. évi második Ratio Educationis-ban. Az erősen konzervatív irányú második Ratio lényegében nem jelentett új irányt és új szellemet. Művelődési eszménye is lényegében ugyanaz: az erkölcsös ember, hűséges alattvaló és derék keresztény (bonus homo, fidelis subditus et probus christianus). A Habsburg abszolutizmus reakciós szelleme nem kedvezett a népoktatás fejlődésének; a kevés iskola, az iskolalátogatás rendetlensége, az anyagi eszközök hiánya, a gyatra vagy semmilyen tanítóképzés, a szégyenteljesen csekély tanítói javadalmazás, a terhekkel agyongyötört parasztság szörnyű nyomora — mindmegannyi súlyos akadálya volt a népnevelésügy előrehaladásának. Sem a második Ratio-ban, sem pedig a reformkorszak országgyűlésein nem sikerült megalkotni a magyar köznevelés egyetemes és egységes rendezését, a szerves köznevelési törvényt. Így aztán a falusi népoktatás igen keveset haladt előre a második Ratio négy évtizedes hosszú uralma alatt, 1848-ig [30]. A katolikus népoktatás helyzetét Heves megyében a XIX. század első felében Nagyszalatnyai báró Fischer István egri érsek (1807— 1822) 1810/11-ben és 1819-ben megtartott egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, másrészt az érseki levéltárban található »Visitatio Canonica az iskolákról« c. fóliáns, és Heves megye iskoláinak és tanítói állomásainak 1852-ből származó összeírása alapján mérhetjük fel [31]. Az 1852. évi összeírás alapján tudunk pontos képet nyerni arról, hogy hány és milyen elemi iskola volt megyénkben, mivel az 1810/11. és 1819. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek néhány községre vonatkozólag hiányoznak. Az 1852. évi összeírás szerint Heves megye területén 127 elemi iskola állott, mégpedig az egri járásban 32, a gyöngyösiben 37, a hevesiben 20, a pétervásáraiban 32 és a tiszafüredi járásban 6 iskola. Három osztályú felső elemi fiúiskolát találunk Egerben és GyöngyösFelső városban, két osztályú felső elemi fiúiskolát Gyöngyösön és Patán, alsó elemi vegyes két osztályú fiúiskolát Verpeléten, alsó elemi egy osztályú leányiskolát Gyöngyös-Felsővárosban, Alsó-Gyöngyösön, Patán és Pásztón. A megye többi helységében mindenütt egy osztályú vegyes elemi iskolák voltak. 171