Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

gyengén az alsó Ajakhoz értessenek, és azok között Szellő fujattasson ki.« — m: »ha az Ajkak, mint a b-nél öszve tsukódnak, az orr kinyílik és hangzik«). A magyar beszédtechnika és beszédpedagógia fejlődésében már azért is jelentős Simon könyve és módszere, mert példákat is szolgáltatott a helyes fonetikai elemzésre és a gyerekek beszédének fonetikai művelésére. Simon módszerét a gyakorlatban is gyümölcsöztette, mint az első magyar siketnéma intézet első igazgatója. Itt említjük meg, hogy a magyar gyógypedagógiai intézetek úttörő beszédpedagógusait a magyar beszédpedagógia történetében is úttörőként tarthatjuk számon. Kár, hogy módszerük és elméleti munkásságuk oly sokáig nem kapott szélesebb nyilvánosságot, illetőleg gyakorlatot. Ezt a sorsot érte meg Meszlényi Molnár János 1812-ben megjelent »Bevezetés a siketnéma oktatásmódban« című műve is. Olykor-olykor hivatkoznak rá, mint pl. Szilágyi János is, akinek hangtani, beszédtechnikai és beszédpedagógiai vonatkozásokban is gazdag írásait különösen ki kell emelnem. »A tz hang természeti eredete« című írása [25] mellett egy másik fonetikai vonatkozású cikke tarthat különösen érdeklődésünkre számot. »Az önhangzók felosztásairól« értekezvén, [26] rendszeresebben kívánja összefoglalni a magyar magánhangzókról szóló ismereteinket. Figyelemre méltó, hogy a hangok helyes osztályozási alapjának a hangok képzésmódját tekinti. A fonetikai műszavak magyarításában is jelentékeny szerepet vállalt. Már ebből az írásból is kitűnik, hogy a fonetikai ismeretek gyakorlati fontosságát is hangsúlyozza. A rövid és hoszszú »önhangzók« megkülönböztetésének fontosságát pl. így támasztja alá: »Ezen különbségre nagyon szükséges vigyázni, mert gyakran a szónak épen más értelme van a rövid, más a hosszú önhangzóval ejtve, p. o. kar, kár, kor, kór, szurok, szúrok, tör, tőr, szitok, szítok, tűrök, tűrők stb.« A gyakorlati beszédpedagógia szempontjából is fontos momentum, hogy cikkeiben a helyes és tiszta hangképzésre is felhívja a figyelmet, és az egységes magyar kiejtés igényének is hangot ad: »Hiba József ötsémtől öt hordó édes bort kértem költsön — így szóllani: Juzsif ütsimtül üt hurdu ídis burt kírtem kültsün.« Utal a »tájbeszéd«-re, a tájnyelvi ejtésekre is. A palócok »széles szájúságát« is hibának tudta, mert előtte az egységes köznyelvi kiejtés kialakításának inkább csak sejtett, mint tudatosan vállalt célja lebegett. A helyes ejtés szempontjából vizsgálja meg az -ly hangot »Az ly hang helyes kimondásáról« című cikkében [27]. Jellemzően írja: »Ha költő volnék: egy szomorú versezetben leírnám az ly hang siralmát, melly hang a' sok hibás kimondás miatt félhet, hogy még valaha egészen kivész a' magyar nyelvből«. Szót emel az ly hang mellett, s arra serkenti olvasóit is, hogy »ezen régi magyar hang helyes kimondására« törekedjenek. A »lambdás és jottás magyarok« az ly hang helyett j-t, illetőleg 1-et ejtenek, hibásan. Leírja tehát, hogyan kell »a szájban helyesen formáltatni« az ly hangot. Az ly hang fonetikai elemzésének beszédpedagógiai célja is van, hogy »az oskolai Tanítók ezen helyes kimondás szerént tanítsák a kezdő gyermekeket az ly betű (értsd: hang) olvasására«. 16