Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

Derecskén, Szenterzsébeten, Leleszen, Szentdomonkoson, Fedémesen, a tiszafüredi járásban Sarudon stb. A gyöngyösi járásban fekvő Apcon a püspök azt kívánta az egyházlátogatás alkalmával, hogy a jegyzői hivatalt válasszák el a kántori és iskolamesteri hivataltól, s a tanító kapjon a tanításért megfelelő fizetést a községtől úgy, hogy bárkit ingyen taníthasson, akár szegény, akár gazdag szülők gyermeke. Az egyház azért szorgalmazta az iskolábajárást, hogy — Eszterházy püspök szavaival —• a zsenge ifjúságot a hit- és erkölcstan oktatásában tudja részesíteni, s ettől az úttól az ifjú ne távozhasson el akkor sem, amikor megöregszik. Ez pedig — a püspök elgondolása szerint — legfőképpen az elemi iskolák látogatásától függ. Ugyanakkor viszont a gazdag egyház elhárította magától a vele járó anyagi áldozatot; a tanítókat arra kötelezte, hogy ne szedjenek tandíjat, s az ebből fakadó anyagi veszteségüket a szegény jobbágyközségekkel kárpótoltatta. A katolikus egyház a falusi elemi iskolákat felhasználta a protestánsok rekatolizálására is. Az egri püspökök túlnyomóan református községekbe katolikus elemi iskolákat állítottak fel, melyek természetesen a helybeli protestáns iskolák mellett, pl. Tiszaörsön, Tiszanánán üresen maradtak. Amilyen mértékben pártolták a hivatalos körök a protestáns vallástól történő konvertálást, vagy legalább is katolikus iskolákba való nevelkedését, éppen olyan gondos elővigyázattal távoltartották a katolikus gyermekeket a protestáns iskoláktól. Mivel Kisköre leányegyházaiban, Tiszaszalókon és Abádon nem volt katolikus elemi iskola, Eszterházy püspök meghagyta a plébánosnak, mielőbb vegye rá a szalókiakat katolikus elemi iskola építésére, »nehogy valami rájuk ragadjon a protestánsok átkos tanaiból. Semmiképpen sem engedje meg a plébános, hogy a katolikus gyerekek Szalókon vagy Abádon a protestánsok iskoláit látogassák«. Ugyanakkor nem egy római katolikus iskolával találkozunk Heves megyében Mária Terézia korában, ahová protestáns tanulók is jártak, pl. Makiáron, Tiszaszalókon, Sarudon stb. Eszterházy Károly egri püspök az 1767. évi visita alkalmával Sarudon elrendelte, hogy a helység plébánosa a sarudi protestánsokat kötelezze, hogy gyermekeiket a helybeli elemi iskolába járassák, s e végből máshova ne merészeljék küldeni. Mivel indokolta meg a püspök ezt az eljárását? Egyrészt azzal, hogy »az ilyen elküldés a szegény népnek terhére van« (plebi miserae oneri sit), másrészt azzal, hogy »maguk a szülők gyermekeikre sokkal jobban tudnak ügyelni és nevelésükkel törődni«. »De távol legyen tőlünk — folytatja Eszterházy püspök —, hogy a protestánsoknak a mi iskoláinkat látogató gyermekeit a katolikus vallás követésére kényszerítsük.« Az elmondottak után — azt hisszük — nem kétséges, hogy a gyakorlat nem egyezett meg a püspök kenetteljes szavaival. De a katolikus egyház minden vallásos propagandát célzó törekvése dacára is igen sok volt Heves megyében a tanítvány nélküli tanító, akiknek jelenléte nem jelentette egyúttal a ténylegesen folyó oktatómunkát. Az egri járásban Felsőnánán, a gyöngyösi járásban Apcon, Patán, a hevesi járásban Kiskörén, Tiszaszalókon és Abádon, a pétervásárai járásban Balián, Bátonyban, Istenmezején, Széken, Szajlán, 167