Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

házi hatóságok, hanem a földesúr vagy tisztjei is beleszólhattak, sőt erre vonatkozólag meg kellett hallgatni a községet is (cum consensu communitatis penes ratihabitionem Dominii). Az 1767. évi visita Heves megyei adatai azonban arról tanúskodnak, hogy a községek megkérdezése ritkán fordult elő (pl. Füzesabonyban, Apcon, Karácsondon, ahol a tanítót a plébános és a község fogadta fel az alesperes jóváhagyásával). A tanfelügyelet jogát szintén a plébános gyakorolta. Barkóczy Ferenc püspök említett statutumai előírják a plébánosok számára, hogy minél gyakrabban látogassák az elemi iskolát: »Mivel pedig az ifjúság nevelésétől függ a felserdült kor lelki gyarapodása, — mint vetéstől az aratás —. a plébánosok minél gyakrabban látogassák az iskolákat, hogy tudják, vajon az ifjúságot helyesen tanítják-e, s milyen előrehaladással? — Milyen könyveket olvasnak, tanulnak? — Vigyázzanak a plébánosok, nehogy az iskolamesterek az iskolás ifjúságot a mi hitünkkel ellenkező tévedésekben neveljék ... A plébánosok minél gyakrabban látogassák az iskolákat és az iskolamesterek hiányosságait a hittan tanításában pótolják.« [19]. A tanító alkalmazásának és elmozdításának joga az egyházi hatóságok kezében volt letéve, a tanfelügyelet jogát a plébános gyakorolta, ugyanakkor az iskolák felépítése és jókarbantartása mellett a falu népe művelte az egyház földjét, fizette a pap ellátására a párbért, a stólapénzt, fenntartotta a templomot, s eltartotta az egyházfit, sekrestyést és a kántort. A tanító átlagos jövedelme mindent számbavéve is nagyon szerény volt. Akadtak természetesen jól jövedelmező állomások is, de a nagy többség alig biztosította a létfentartási minimumot. A tanítók jövedelme nem volt egységesen szabályozva, és a legtarkább forrásokból tevődött össze: a tanító-földekből, párbérből, stólából, többnyire természetbeni deputátumból, a tanításért szedett díjból stb. A tanítói földek, néhány kila (1 kila = 2 pozsonyi mérő = 125 liter) őszi és tavaszi vetés, kukorica-, kender-föld, kertecske stb. nem hoztak sok jövedelmet. Dorogházán például a mesterföldet terméketlensége miatt már két év óta nem művelték. A legjobb esetben volt a tanítónak fél jobbágytelki állományt kitevő földje és rétje, de a szegényes hegyvidéki falvakban alig tett ki valamicskét. Mivel azonban mindez a legtöbb helyen kevésnek bizonyult a megélhetés biztosítására, a tanító rászorult a jegyzői vagy sekrestyési, harangozói tevékenységből eredő mellékjövedelemre is. Általában a filiális tanítók jövedelme még nyomorúságosabb volt, mint az anyaegyházbelieké. A tanításért szedett tandíj (ab instructione prolium) különböző volt. és az sem folyt be rendesen. Ezen a téren Heves megye a legtarkább képet mutatja. Az egri járásban voltak olyan helységek, ahol a tanító egész évre 12—15—30—45 krajcárt kapott egy-egy tanuló után, BessenyŐn egy forintot. A gyöngyösi járásban még változatosabb kép tárul elénk. Gyakori eset ezen a kiváló bortermő vidéken, hogy a mester egy-egy tanuló után évenként egy köböl bort kapott tandíj fejében. A hevesi járásban a legáltalánosabb az évi egy forint tandíj. De a szeli* 163