Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

járást és az oktatás színvonalát igen hátrányosan befolyásolta az iskolaépületek, illetve tantermek siralmas állapota vagy hiánya. A tanító lakása legjobb esetben egy szobából és konyhából, meg egy-két mellékhelységből állott. Ahol tanterem nem volt, ott a tanító kénytelen lakószobájában tanítani. Több helyen a meglévő tanterem is olyan kicsi, hogy a tanköteles gyermekek csak egy kis töredékének tudott helyet biztosítani. A megye területén a tanító több községben saját szobájában tanított, pl. Bessenyőn, Makiáron, Demjénden, Farmoson, Tiszanánán, Csehiben, Váraszón, Recsken, Nagyiványon, Verpeléten stb. A szóláti iskolamester háza közel állt az összedőléshez, benne sem veszély nélkül lakni, sem pedig a gyermekeket tanítani nem lehetett. A falvak döntő többségében — a visita szerint — az iskolaépületek, illetve tantermek rossz, düledező, elhagyatott állapotban voltak, szűkösek, nedvesek, esőtől átjártak, nyirkosak (domus misera, exigua, nimis angusta, humida, — in statu malo, misero, ruinoso, ruinae proxima, desolata, pluviis pervia). A tantermek felszereléséről nem esik szó a jegyzőkönyvekben, általában azonban hiányos lehetett. Egy tanteremben tanultak fiúk és leányok, kezdők és haladók, fiatalabbak és serdültebbek vegyest. Mivel tanítóképzés ekkor még nem volt, a falvak onnan vették a tanítót, ahonnan éppen tudták. Feltehető, hogy jobbágysorból, esetleg a városi polgárság köréből kerültek ki. A legtöbbnek csak elemi iskolai végzettsége lehetett. A középiskolát járt tanítók között is sok volt, aki csak a gimnázium alsó négy osztályának (grammatikának) valamelyikét végezte el. Befejezetlen műveltségű fiatalemberek, akiknek legtöbbje csak azzal a készültséggel lépett pályájára, — s ez volt a jobbik eset —, melyet mint segédtanító (promagister, instructor) gyakorlatai után szerzett. Ezek a vékonyan képzett tanítók mindenféle pedagógiai, módszertani felkészültséget nélkülöztek. A domoszlói anyahelységben az iskolamestert a gyermekek tanításában a sekrestyés helyettesítette, mivel a lakosok inkább hozzá küldték kicsinyeiket, mint a tanítóhoz, Dormándon, Füzesabony leányegyházában, 1767-ben nem találunk iskolamestert. Helyét a gyermekek tanításában — ex caritate — a harangozó töltötte be. Nem egy esetben a tanító magatartása súlyos kifogás alá esett; a falu ismert alakja volt a kicsapongó természetű, iszákos kántor (in potu excessuosus), mint pl. Debrőn, Dormándon, Sarudon, Tiszaörsön stb. A tanítók nyelvismerete — tekintettel Heves megye nemzetiségi viszonyaira — nem korlátozódott csupán a magyarra. Különösen az egri és a pétervásárai járás tanítósága körében volt gyakori a magyar nyelvtudás mellett a szlovák, ritkábban a német nyelv ismerete. Latinul egyedül az apci iskolamester tudott, ami valószínűvé teszi előttünk, hogy nem sokan végezhették el a tanítók közül a gimnáziumi grammatikai osztályok valamelyikét. A tanító egy személyben volt kántor, legtöbbször pedig jegyző is. Gróf Zichy Ferenc győri püspök saját egyházmegyéje iskoláiról szóló megjegyzéseit nyugodtan vonatkoztathatjuk megyénkre is: »Az iskola11 161