Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

Az első kérdésre Kármán válaszol az eredetiség követelésével, a másodikra pedig Csokonai, azzal, hogy a külföldieskedés ellen a nép nyelvéhez, dalaihoz és a régi magyar irodalomhoz menekül, illetve ezekben találja meg az ellenszert, messze a jövőbe mutatva, a romantikán túl a népies realizmus felé. De a maga kora számára is igyekszik megtalálni a kultúrának azt az ötvözetét, mely európai is, modern is és mégis gyökerében magyar is. Erről szól Cultura című színdarabja. JEGYZETEK [1] ííorvátih János: Magyar irodalomismeret. Minerva. 1922. A Tanulmányok című kötetben is. [2] Minerva. 1923. [3] A „világiság" néhány változata XVI. századi irodalmunkban. IK 1944. 1—20. [4] Budapest. 1930. [5] A magyar irodalom a felvilágosodás korában. Bpest. 1954. 7—10. 1. [6] Pedig ihogy milyen előnyökkel jár a XVIII. század egészének összefüggéseiben való áttekintése, arra a legszebb példa Horváth János 1933—34-es egyetemi előadása: A XIX. század fejlődéstörténeti előzményei. (Megjelent 1956ban a Tanulmányok c. kötetben.) [7] Bessenyei akadémiai törekvései. Bpest. 1910. 21. 1. [8] I. m. 10. 1. [9] Bessenyei György életrajza. Bpest. 1951. [10] Bessenyei. (A Nagy Magyar Írók sorozatban.) Bpest. 1953. [11] A felvilágosodás korának magyar irodalma úja'bb irodalomtörténetírásunk tükrében. IK. 1956. 168—178. 1. Az idézet a 172. l.-on. [12] I. m. 28. 1. Baróti említett cikkében (173—4. 1.) a Waldapfel által még felsorakoztatott egyéb nemzeti jellegzetességeket erős kritika tárgyává teszi, ö viszont „felvilágosult irodalmunk esztétikai sajátságairól" beszél a továbbiakban, ami szintén nagyon jogosult szempont és kevéssé kidolgozott. [13] Tartozunk az igazságnak azzal, hogy nagy haszonnal olvastuk Barta János magvas tanulmányát Megjegyzések Waldapfel József „A magyar irodalom a felvilágosodás korában" c. könyvéhez. (I. 1955. 350—359. 1.) e dolgozat megírása köztben. [14] Bessenyei György és a magyar nyelv c. dolgozatomban megpróbáltam egy nagy íróval kapcsolatban megvilágítani az anyanyelvihez kapcsoló egész gyökérhálózatot. (Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. II. kötet. 1956. 332—373. 1.) [15] Érdv Kódex. 1524—1527. Volf. Gy. Nyelvemléktár IV—V. k. 1876. Az idézet a IV. k. XXIII.—XXIV. l.-on. „Quod non vicio ignorancie quinpocius ocy et negligeneie ascribendum fore pute." — Felmerül a Névtelennél már a többi európai nemzetekkel való összehasonlítás motívuma is. [16] Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé... accuratissíime editum. Viennae. 1517. Az Ulászlóhoz címzett Ajánlásiban: „Gens erűm nostra a prima ipsa nascemtis impertii oriigine, rebus duntaxat bellicis intenta, caeteris disciplinis minus videtur incubuisse." Az Utószóban: , Constat enim nostras Pannones dlligentius arma: et ea quis sine ne potuere seri, nec furgere messes, manibus. quam Ciceronis, Livii... volumiina tractavisse." [17] Melius Péter: Valogaitot praedikatioc ... Döbrötzömbe... 1563. — A mondat második fele Patihai István: Az Sacramentomokrol in genere... 1592. című könyve ajánlására támaszkodik. [18] Elsősorban a Gentis felicitas-ra kell gondolnunk (1654). V. ö. Bán Imre: Comenius és a magyar irodalom. I. 1950. 4. sz. — De hatnia kellett Comenius beköszöntő beszédének De cultura ingeniorum (1650) is. 105