Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

újságot, hogy ő „a Budai Királyi Universitásíban a magyar borbélyoknak magyar nyelven" magyarázza a maga tudományát. Kováts Ferenc mérnök, „mathematikus", viszont azzal akar hazájának szolgálni, hogy „az utak és utszák építésének módjá"-ról szóló szakmunkát fordítja le franciából. [60]. Azt vallja magáról, hogy igyekezete „igaz hazafiúi indulatból származik, és az a kötelesség annak fundamentuma, mellyel minden ember tartozik azon társaságnak, melyben él". Már eddig is többször találkoztunk olyan véleményekkel, melyekben :— ha ki nem mondva is — benne volt a kulturális elmaradottság és a nemzeti nyelv, a patrius sermo elhanyagolása, megvetése közötti összefüggés tudata. De nem hiányoznak nyilatkozatok már Bessenyei előtt sem, melyek nyíltan kimondják, hogy sokkal előbbre volnánk o. kultúrában, ha azt anyanyelven műveinők, mert ez a legegyenesebb útja a tudománi/ok közönségessé tételének. Amikor 1741-ben a „néhai tiszteletes tudós férjfiúnak, Nádudvari Péter uramnak . . . nyolcvannégy prédikációit" „.világ eleibe" bocsátotta Szathmári Pap Zsigmond Kolozsvárott [61], Szathmári Mihály Sárospatakról egy versezetet illeszt a kegyes olvasóhoz intézett elöljáró beszédhez. A magyar föld termékeny, a magyar mindenre rátermett, eszes nemzet és a kultúra mégis kevés, mivel nincsenek pártfogók, patrónusok. így j ;Sók drága elme csak otthon rosdásul, Nem palléroztatok, s végre megcsorbásul, Sok szép írás ismét móllyal sógorosul... A könyvnyomtató is nem nagy becsben vagyon, Fél, kevés munka is rajta ne maradjon ..." A vers végén felsóhajt a hazája sorsán kesergő magyar: „Vajha, mint más nemzet, úgy mi is írhatnánk! Született nyelvünkön bővebben szólhatnánk. A talentom szerint kincset kiadhatnánk! Világosabb utat sokaknak nyithatnánk ..." Félreérthetetlenül ki van itt mondva, hogy a magyar elme magyar nyelven fejthetné ki egész tehetségét, és hogy magyar nyelven „sokaknak" nyújthatnánk a tudást, míg a latin nyelv a legnagyobb rész elől elzárja azt. (Hogy a más nemzetek példája, főként a német és az orosz fejlődés hirtelen megnyíló perspektívája milyen ösztönző hatást gyakorolt a XVIII. század magyar literaturájára, arról külön tanulmányt lehetne és kellene írni. Ezen a helyen elégedjünk meg e célzással) [62]. Szőnyi Benjámin Rollin Károly francia szerző gyermekeknek írt fizika könyvecskéjét [63] ülteti át nyelvünkbe és szembetalálja magát természetesen azzal a nehézséggel, hogy a magyarban még „nincsenek oly köz egyezésből bévett szó-nevezetek, melyek megkívántatnának a nemesebb tudományokban, s azok közt a fizikának minden részeiben lévő elmés értelmeknek kifejezésére .. ." Más nemzetek már kiformálták nyelvükön a szükséges műszavakat és most „oly boldogok, hogy saját nyelveken mindenféle tudományokat olvastathatnak a legegyü^vűbbekkel is .és éppen ez az egyik egyenes út arra a jó dologra, melyre most az áldott békesség idejében teljes igyekezet vagyon édes hazánkban, hogy ily módon még a közemberek is tudósbak, emberségesebbek, gondosabb gazdák, oeconomusok, akármely mív és mesterségben találosb eszűek, egy szóval Istennek, királynak, Hazának s magoknak hasznosabb Colonusok, munkás emberek lehessenek". — 1774-ben Szőnyi Benjámin 100