Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek állatföldrajzához

ja fel. Ezek közüi Nagyvisnyó: Cobó-hegy, (SÁTORI adata), és a Peskő vonatkozik a Bükk-hegységre. VÁSÁRHELYI pedig" a következő lelőhelyeket közli: Molnárszikla, Szeletatető, Fehérkő, Szomorú, Ómasa, Hollóstető, Répáshuta, Üjhuta, Vásárhely, Óhuta, Köpüs, Háromkút. Szilvásvárad, Dédesd, Odvaskö, Kemesnye és Szalajka. Ehhez hozzá kell tennem azt, hogy 1953. év márciusában a Bélkő mészkőszikláinak repedéseiben az állatnak új előfordulási helyét 'fedeztem fel, továbbá azt, hogy Egerben 2 helyen található — éspedig viszonylag nagy számban — az érseki palota kertje kőfalának repedéseiben és a várrom kövei között. Mindezek alapján az állatot a Bükkhegységben általánosan elterjedtnek mondhatjuk. Téli dermedtségére, tavaszi ébredésére vonatkozó megfigyeléseim megegyeznek az irodalmi adatokkal. Állataink ugyanis október végén vonulnak). el, és március közepén, április elején ébrednek fel. A fürge gyík (Lacerta (Lacerta) agilis agilis L.) hazánkban mindenütt elterjedt. FEHÉRVÁRY—LÁNGH A. M. nem említi a Bükk-hegységből, viszont VÁSÁRHELYI a legközönségesebb bükki gyíknak jelöli. A legváltozatosabb területeken, figyeltem meg a Bükk-hegységben. Az egyik változata a Lacerta (Lacerta) agilis var. spinalis WERN. is ismeretes gyűjtéseim és megfigyeléseim szerint innen. A zöld gyík (Lacerta (Lacerta) viridis viridis LAUR.) a Bükk-hegységben ugyanazokban a völgyekben és hegyoldalakon él, mint a fürge gyík. A v^izes térségek kivételével tehát mindenütt gyakori. FEHÉRVÁRY—LÁNG A. M. csak egy bükkhegységi, VÁSÁHELYI pedig 7 lelőhelyét említi, az utóbbi szerint a gazdaságilag művelt széleken fordul elő. A Bükkhegységben a legváltozatosabb területeken találtam meg. Különösen gazdag előfordulási helyeként ismertem meg a Szépasszony-völgyet (Eger mellett), az Almár-völgyet, az l'Jjhatárvölgyet (Szarvaskő mellett). Ezenkívül gyakori a Kis- és NagyEgeden a Hajdúhegyen (Eger mellett), az Egercsehi-paiak völgyében, a Nagyréten is. Táplálkozására, téli pihenőjére vonatkozó megfigyeléseim az irodalmi adatokkal teljesen mégegyeznek. A magyar gyík (Ablepharus kitaibeli kitaibeU BIBRON & BORY) hazánkban a szakirodalom szerint szigetszerű előfordulásokban található. Eddigi areáljaira vonatkozó ismereteinket a következő adatokkal egészíthetem ki. 1951-ben BORY ISTVÁN az Üjhatár-völgyben a Margit-forrás feletti hegyoldalon gyűjtötte a magyar gyíkot és így a Bükk-hegységben Szarvaskő mellett egy új lelőhely vált ismertté 1952-ben LÖRINCZY 626;