Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek állatföldrajzához

hiányát, vagy inkább ritka voltát., Lehetséges, hogy éppen ez a ritkaság :az oka, hogy eddig ezt a fajt nem sikerült kimutatni. A barna varangy (Bufo bufo bufo L.) az irodalom adatai szerint hazánkban az erdős-bokros helyeken mindenütt előfordul, a hegy- és dombvidékeken gyakoribb, mint az Alföldön. VASÁRHELYI szerint a Bükk-hegységben igen közönséges. Eddig a Bükk-hegységben, 1952. év májusában a Hámori-tó mellett csak egyetlen péld'ányát találtam. A zöld varangy (Bufo viridis viridis LAUR.) hazánkban mindenütt közönséges, így természetesen a Bükk-hegységben is. VÁSÁRHELYI szerint az előbbinél ritkább. Magam egyik leggyakoribb fajnak ismertem meg. Ez az állat rendkívül igénytelen, illetve a legváltozatosabb jkörnyezeti viszonyok között is megtalálja létfeltételeit. A különböző természetű biotópokban csaknem mindig megtalálható, tehát eurytop, vagy ubiquista állatnak kell tartanunk. A leveli béka (

Hyla arborea arborea L.) a szakirodalom szerint hazánkban a magasabb hegységek kivételével — a 600 m tengerszint feletti magasság alatt — mindenütt előfordul. VÁSÁRHELYI szerint gyakori, a Bükk-hegységben. Ö több lelőhelyét is említi. I 1951-ben az Almár-völgy végén emelkedő hegyoldalon, 1952-ben a Miskolc-Tapolca melletti hegyoldfel erdejében, 1953-ban a Bélkő oldalán találtam reá. Ezek az adatok kiegészítik a VÁSÁRHELYI által közölt termőhelyeket. Egyúttal itt jegyzem meg azt is, hogy sem a F.R. H. sem a FEHÉRVÁRY—LÁNGH A. M. nem említi külön is a Bükk-hegyseget, vagy akár annak egyetlen részét sem, mint ,a H. arborea arborea elterjedési területét. Az erdei béka (Rana dalmatina BONAP.) hazánk többi hegyvidékeihez hasonlóan a Bükk-hegységben is az erdőket és azok tisztásait, kaszálóit, az erdőhöz csatlakozó nyirkosabb réteket lakja. Sem a F. R. H. sem FEHÉRVÁRY—LÁNGH A. M. a Bükk-hegységet nem említi, mint az állat előfordulási helyét, VÁSÁRHELYI szerint a Bükk-hegység legközönségesebb barnabékája. Valóban mindazokon a helyeken, amelyeket a Bükkhegységben bejártam mindenütt megtaláltam. Mindezek alapján általánosan elterjedtnek mondhatjuk. Csak nász idején (március végén, április elején) található a vizekben. A nappalodat a nedves lomb alá húzódva tölti. Csak nedves, vagy esős időben és jól beárnyékolt erdőkben vadászik nappal is, egyébként mindig éjszaka. Az állat hőmérsékleti amplitúdójára vonatkozólag a következő megfigyeléseim vannak. 1950. II. hóban a monosbéli Vízfő 11° C hőmérsékletű vizében találtam 624;