Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Az öncsonkítás fogalmának kiterjesztése

-egy kis részét a többi résztői egy repedés választotta el. A Sp. sathula O. F. MÜLL, ezt a különálló, sérült ajakrészt, amely élettevékenységeiben (táplálkozás) erősen gátolta, leválasztotta magáról. E tapaszalat után mind az említett fajon, mind más csillós fajokon kísérletileg okoztam megsebzéseket. Nemsok fajnál, — mindössze a Spathidium hyalinum DUJ., a Sp. chorelgirum KAHL., a Stentor coeruleus EHRBG. esetében — figyeltem meg az említett jelenséget. Ezek a fajok a sebzés után a szervezetre tehertételként szereplő, megsértett testrészüket ledobták magukról,, mintegy amputálták azt. Ezzel viszont a sebzés okozta sérülés regenerálódását, .gyógyulását siettették. A szervezet harmonikus működését zavaró testrész leválasztása azonos a sebészeti eljárások lényegével, a műtéti úton való gyógyítással. Ezen analógia alapján neveztem el a Ciliata fajoknál megfigyelt, az előbbiekben ismertetett autotómiát, gyógyító öncsonkításnak. Sőt éppen ez a jelenség adta azt a gondolatot, hogy az autotómia fogalmát kiterjesszem bizonyos olyan jelenségekre, amelyeket a szakirodalom nem tárgyal autotómiaként, és hogy az öncsonkítás különböző fajait is megkülönböztessem. A gyógyító öncsonkítást más Protozoon fajoknál nem tapasztaltam, — valószínűleg fennáll ez a jelenség a Spathidium és Stentor genusz többi fajainál is —. Ugyancsak nem tapasztaltam ezt a Metazoonoknál sem. A szakirodalomban sem tudok ilyenirányú megfigyelésekről és kísérletekről. 3. TJj egyeddé válással kapcsolatos öncsonkítás Az öncsonkításnak ez a faja ugyancsak rendkívül különös jelenség. Tudomásom szerint az állatvilágban eddig mindössze néhány a Turbellariához tartozó planária fajnál és a Tengericsillagoknál tapasztalták azt a jelenséget, amelyet új eygeddé válással kapcsolatos öncsonkításnak nevezek. Nem azonos azzal a jelenséggel, hogy a szervezet a leválasztott autotómizált testrészét újr^képezi. Az általam megjelölt esetben ugyanis éppen arról van sző, hogy a ledobott testrész regenerálja a teljes szervezetet, az egészül ki teljes élőlénnyé. Sok édesvízi és szárazföldi planáriáról ismeretes, hogy külső hatásokra, magas hőmérsékletre vagy oxigénhiányra keresztbefűződéssel testüket spontán autotómizálják. A leválasztott részek nem mennek tönkre, hanem teljes állattá egészülnek ki. Ehhez hasonló az EVA KEIL (1924) és STEINMANN (1927., 1928) által tapasztalt re-individualisatio. Bizonyos tekintetben eltér az előbbi jelenségtől, más vonatkozásban megegyezik azzal. Ebben az esetben,' is teljes állattá való kiegészülésről és azután bekövetkező autotómiáról van szó. Felfogásom szerint 590;