Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Az öncsonkítás fogalmának kiterjesztése

A szakirodalom szerint a Solecurtuséhoz hasonló öncsonkítás iismeretes a Solen kagyló szil óján is. Tudjuk az irodalomból ,azt is, hogy az Aeolis, Doris, Tethys csiganemek fajai pl. az. Aeolis lineata, a Tethys leporina. L. a Cavolina peregrina GML. külső ingerekre leválasztják & hátukon lévő légzőfüggelékeiket. Ezek kinövések renckívül hosszú életűek, még jó ideig úsznak, a vízben. Ezért azokat egyes kutatók külső parazitákrak tartották, s csak SPENGEL mutatta ki ennek helytelenségét. A leválasztott, vízben úszkáló függelékek elterelik az üldöző figyelmét a csigáról és így annak életét mentik meg. A Fülöp szigetek, nedvdús erdőségeiben gyakori a Helicarion guttata tüdőscsiga Amikor a madarak, a különböző fánélő hüllők és békák a csigát messze kiálló 'farkrészeinél megragadják, az néhány heves mozdulat után, leválik a testről. A Helicarion leesik a fáról és eltűnik a buja növényzetben. RIGGENBACH megfigyeléseit közli GORKA amelyek szerint az Octopus defilippii (Cephalopoda) karjai megszorításra vagy megragadásra leszakadnak.. A kar erős megnyúlás és néhány erős Csavarodás után, a tövétől számítva kb. 2 cm távolságban Málik le. A gerincesek közül csupán néhány faj rendelkezik az autotómia képességével. A Lacerta viridis LAUR., a L. agilis L., ßi L. taurica PALL. és a többi Lacerta fajról mindenki jól tudja, hogy melyen könnyen letörik a farkuk. Minden esetben a gyík töri le az izomzatával és nem a macska, a kígyó, vagy az ütésünk szakította le a farkot. Előfordul ez a jelenség a törékeny kuszmán (Anguis fragilis L.) is. Találóan írja LENZ: „Mialatt ez a letört darab még tele élettel táncol, az ellenség azt megragadja, a törékeny gyík alkalmat talál arra, hogy elillanjon/' (Brehm 11. kl., p. 11.) A lagardánál (Tupinambis teguixin L.) olyan gyakori tulajdonság a csonka farok, hogy az argentínai bennszülöttek azt tartották hogy a lagarda téli dermedtsége alatt rágja le a farkát. A gekkófélék farkán id. ENTZ GÉZA megfigyelései szerint az autotómia mindennapos jelenség. Ugyancsak rendkívül könnyen letörik a legkisebb érintésre az .amerikai üveggyík (Ophisaurus ventralis L.) farka is. A gyíkoknál az öncsonkítás által letört farok elvesztése káros az állatok mozgására, helyváltoztatására mégis odadobják azt áldozatul. FREDERICQ kísérletekkel igazolta, hogy a 'gyíkok farka nem annyira törékeny, mint az az autotómia gyorsaságából látszik. Holt gyíkok farkára erősített súlyokkal megállapítatta, hogy a farok a testről a test súlyát huszonötszörösen meghaladó teher hatására válik le. 587;