Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

gusaink, hogy nincs tudományos magyar nyelvtanunk, amelyet minden magyar tanárnak szüntelen a kezében kellene tartani, mely a legapróbb részletekben őt eligazítaná, s a legparányibb kétkedésekben és ingadozásokban biztos iránytűként vezérelné.

107 Simonyi Zsigmond és Balassa József arra irányuló törekvése, hogy megalkossák a modern összefoglaló jellegű tüzetes magyar nyelvtant, valóban jelentkező igényt kívánt kielégíteni. Amikor Simonyi Tüzetes magyar nyelvtana megjelent, általában örömmel fogadták és az ismertetések azt jegyezték meg, hogy míg az iskolai nyelvtanokban évtizedek óta túltermelés tapasztalható, addig „szorosan vett tudományos nyelvtanunk mineddig várta a nagy szellemű Révai méltó utódját," 10

8 Simonyi Zsigmond az újabb nyelvtudomány (az új grammatikus iskola) eredményeit is felhasználta nyelvtanában. Ezt a tényt is örömmel fogadták pedagógusaink, bár többen éppen emiatt támadták leghevesebben Simonyi munkáját. Amikor Király Pál alaposan nekiront Simonyi munkájának, a szerző ellenbírálatában nem személyes ügyét kívánta védeni, hanem az újabb nyelvtudomány igazát és eredményeit.

10

9 A régen várt tudományos nyelvtan alapjait Simonyiék lerakták, s ennek a korszaknak nyelvtudományi munkásai (Balassa József, Kalmár Elek, Joannovics György, Lehr Vilmos, Finály Henrik, Szinyei József, Volf György, Zolttai Gyula, Halász Ignác, Balogh Péter, Gulyás István stb.) csak bővítették anyagát. Különösen fontos azonban az a tény e korszak nyelvtudományi munkásságában, hogy szélesebb alapot teremtettek a nyelvtudományi kércíések megvitatásának. A Magyar Nyelvőr e korszakban megjelent számai bizonyítják, hogy milyen széleskörű érdeklődés nyilvánult meg nyelvtudományi kérdések iránt. Ebben a korszakban jelent meg a Magyar Nyelvtörténeti Szótár (I. 1890, II. 1891, III. 1893.), Simonyi és Szarvas Gábor közös gondozásában. Ekkor írta meg Simonyi alapvetően fontos műveit is. A mlagyar kötőszók. (1881 — 1883.) A rnlagyar határozók (1888—1895.) Ebben a keretben azt is megértjük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ismét csak társadalmi igényt elégít ki akkor, amikor kiadta Simonyi Zsigmond a művelt közönségnek szánt összefoglaló jellegű munkáját.

11

0 Ebben a korszakban jelent meg Zolnai Gyula „Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig" c. müve (1894) és Balassa József: A magyar nyelv c. pompás összefoglalása, (1899) mely különösen a mondattan keretében nyújt értékes és gazdag anyagot. (Újítása: a mellérendelt mondatokból álló összetett mondat: mondatsor, az alárendeltekből álló: mondatszerkezet.) Mivel a nyelvtudomány éppen a nyelvtan vonalán alkotott 48