Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Zöld Marci (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben)

SZANTO IMRE tanszékvezető főiskolai tanár : ZÖLD MARCI (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben) ,Jla gazdag utas jött, Marci így kiáltott: Ide az erszényed, ha nem kell halálod! Ha szegény utas jött, ezt mondta szövésén: Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!' (Petöíi: Zöld Marci) A majorsági gazdálkodás nagyarányú kiterjesztése következtében a 18. század derekától fogva a földesúri kizsákmányolás, a kíméletlen kisajátítások, továbbá az egyre fokozódó állami és megyei terhek a falusi termelőknek mind hatalmasabb tömegeit választották el termelőeszközeiktől és döntötték a nincstelenségbe. A kisajátított, vagy elszegényedett, vagy a kemény katonasors elől menekülő zsellérek közül sokan betyárokká lettek. A szegénység a földesúri elnyomás és a katonafogdosás eliől menekülve, erdőkbe, hegyekbe, pusztákba vette be magát. Az ilyen parasztbandák, a „rablás", az „útonállás" olyan jelenségek, amelyek Magyarországon a 18. század derekától fogva különösen nagy lendületet és állandóságot kaptak, s az egész ország belső politikai atmoszférájára jellemzőek. A „törvényen kívül" került betyárok a feudális társadalom minden rendű és rangú törvényesen védett nagy rablójával szemben a népi igazságtevést az akkor egyedül lehetséges eszközökkel gyakorolták. E törvénnyel dacoló és kétségbeesett alakok"ban az elnyomott, kiuzsorázott, megnyomorított szegény jobbágyság küldte el képviselőit az urak ellen, mint megannyi Ludas Matyit, (

jmint egykor a bújdosókat, a kurucokat, immár az útonállókat, a futóbetyárokat ölelte kebelére a szegénység — írja róluk Acsády Ignác, — mert legelői az urakat háborgatták.... Papjában, földesurában, közhivatalában a tömegnek nem kínálkozott oly eszménye, melyért lelkesülhetett volna. A szegénylegényekben kereste tehát, aki minden nap vásárra vitte bőrét, hogy tőle telhetőleg rontsa, károsítsa azokat, akik a köznépet is nyúzták és zsarolták". 1 Az egyszerű nép valóságos mesehőst alkotott a betyárokból és színes népdalokba szőtte nevüket. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a nagy népi forradalmár, Fetőfi Sándor, színművet írt a Külső-Szolnok megyei Fegyverneken felakasztott Zöld Marci betyárról. De a bíráló bizottság, a 477;