Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

kényszerül, hogy megindokolja a kereskedők láncraverését, alig. fogy ki a valótlan érvek felsorolásából. Arra hivatkozik, hogy a hitelezők követelték a kereskedők letartóztatását, hogy a kereskedők nem mutatták be üzleti könyveiket, nem jelentek meg határidőre a magistrátus előtt, hogy az áruk értékmegállapítása a. kereskedőcég egyik tagjának a jelenlétében ment végbe, hogy a zárolt áru értéke csak 23.867 forint, az adósságuk pedig majdnem 60.000 forint. A püspök szerint az árujukat teljesen szabályosan zárolták, a hitelezőknek igazuk volt, ezzel szemben tény az, hogy alig jelentkezett hitelező és akik jelentkeztek, azok sem kérték a görögök letartóztatását ési a fizetésképtelenségnek még a gyanúja sem merült fel ellenük. A helyzet természetesen gyökeresen megváltozott akkor,, amikor bekövetkezett a görög áruk könyörtelen zárolása. A helyzetet még súlyosbította az, hogy az árut — mint már említettük — nem megfelelő helyen tárolták, ennek következtében az áru értéke állandóan csökkent. Tekintélyes követelések maradtak beinka sszálatlanul, a passzíva viszont folyton nőtt, úgy,, hogy mindez együttvéve megingatta az eddig virágzó cég hitelét, halálos csapást mért rájuk és így nem csoda, ha most újabb hitelezők rohamozták meg őket és követelték vissza a pénzüket. Pedig ez a pénz még mindig jó pénz volt akkor, mert a legtöbb egri görög kereskedőnek hatalmas áruraktára volt, ami kellő biztosítékot nyújtott a hitelezőknek. A tanúkihallgatások alkalmával éppen ezért a tanúk egyhangúan úgy nyilatkoznak, inkább várnak követeléseikkel, csakhogy a cég folytathassa működését. Nikoláék tekintélyes aktívatöbblettel rendelkeztek, az a veszély azonban mindenesetre fennállott, hogy az áruk romlása, a kereskedelem befagyasztása folytán bizonyos idő elteltével minden vagyonuk semmivé válhat. A hitelezők ezt szimatolták meg, ennek azonban nem kellett volna bekövetkeznie, mert a görög kereskedők hírneve még az áruk zárolása idején is elég szilárd volt, a hitelezők többsége éppen ezért nem is követelte a görög boltok bezárását, á város tehát mindenképpen önkényesen és törvénytelenül járt el velük szemben akkor, amikor bezáratta üzleteiket. Azonban a magistrátus önkényes eljárása csak a kezdete volt még nagyobb igazságtalanságoknak, amelyekhez a püspök a magistrátust eszközként használta fel. Már láttuk, hogy az áruk leltározása nem szabályszerűentörtént, aminek az volt a következménye, hogy a hitelezőket nem lehetett kielégíteni. A görögök kártérítést követeltek al püspöktől, mert szerencsétlenségüket közvetlen ő idézte elő, a püspök azonban hallani sem akart erről és csak odáig ment el, hogy mi442;