Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

a püspök kúrátorán kívül mindössze csak két hitelező volt jelen a szomorú aktusnál és ezek közül egyik sem kérte az áruk elkobzását. A görög kereskedők újra Bécshez fordulnak panaszukkal, ahonnan rövid idő múlva le is tiltják az összes erőszakos intézkedéseket, és azonnali jelentést kérnek. A püspök halogatja a választ, a jelentést és csak 1768 szeptember 27-én válaszol végre. Igyekszik bizonyítani, hogy a város helyesen járt el, az in contumatiam (távollétükben való) eljárás szükségszerű és jogos volt, az árunak nem ártottak, a hitelezők valósággal megrohamozták a várost követeléseik biztosítása végett. Hivatkozik még arra, hogy a görögök magukkal vitték főbb üzleti könyveiket, hogy nekik nincs is szükségük üzlethelyiségekre, hogy nem teljesítették ígéreteiket, nem hozták ugyanis el asszonyaikat és a cég nőtlen tagjai itt nem házasodtak meg. Mivel pedig az udvari kancellária azt hitte, hogy a püspök adatai megfelelnek a valóságnak, 1768 november 14-én jóváhagyta a magistrátus tevékenységét, a görög kereskedők jogait kissé megnyirbálta, és elrendelte, hogy amíg nem hozzák el feleségeiket Törökországból, illetve a még nőtlenek itt nem házasodnak meg, nem tehetik le áz alattvalói esküt. Meghagyta nekik továbbá, hogy a Bécsben tartózkodó kereskedők térjenek vissza Egerbe és mutassák be a városnak üzleti könyveiket. Egyelőre tehát újra sikerült a püspöknek félrevezetni az udvart, sőt a város magistrátusát is — írja az ismeretlen szerző —, azonban az igazság hamarosan kiderült és szertefoszlott az uralkodó bizalma is. Az egri görög kereskedők ugyanis most valamennyien terjedelmes beadvánnyal fordultak Bécshez, amelyben leleplezve a püspököt, rámutattak ténykedése igazi indító okaira. Erre 1769 április 24-én a császárnő megparancsolja a megyének, hogy a Nikola-cég ügyében csak pártatlan bíróság ítéletét fogadja el, utasítja, hogy a görögöket hitelezőikkel szemben részesítse előnyben, áruikat vitesse át használható helyiségbe, a magistrátus adjon meg nekik minden támogatást ahhoz, hogy új üzlethelyiségekhez jussanak. Addig azonban, amíg nem válnak alattvalókká, újabb német árut nem kaphatnak, ha pedig a Bécsben időző görög kereskedők nem akarnának visszatérni Egerbe, négy héten belül nyilvánosan el kell adni az árujokat, és az így befolyt összegből kell kielégíteni a hitelezőket. Mivel pedig a magistrátusnak, vagy még inkább a magistrátust irányító püspöknek nyilvánvalóan az a szándéka, hogy a görög kereskedőket mindenáron elnyomja, a királyi leirat szigorú büntetést helyez kilátásba, ha a jövőben a püspök nem tartózkodnék hasonló rendszabályoktól. 439;