Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

ják meg a híveket a „Szent Miklós Templom Curatorai". íme a szöveg: „Demetrovits Istvány Ur a nem egyesült görög Hiten lévő Egri Közönségnek a Templom Házánál tartandó Köz Gyűlésében Április Holnapnak 10 ikén reggeli 9 órára 1817 meghivatatik, a mellyben is minden Köztagja a Községnek múlhatatlanul megjelenni kéretetik." Egerben a XVIII. században és utána még sokáig a klérus képviseli a hatalmat. Láttuk, hogyan akadályozta a r. k. egyház az egri szerbek és görögök vallási és kulturális életét. Erdődy püspök még azt is megtette, hogy idegen, „rusznyák" (valószínűleg: uniált) papokat hozatott Egerbe szerb, vagy görög papok helyett, elvette harangjukat és amikor már sehogysem bírt velük, egyszerűen bezáratta templomukat. Egy egész esztendőn át „hadi strása" állott templomuk előtt. Ilyen előzmények után könnyű megsérteni, hogy csak egy véletlen akadályozta meg az egyházat 1948ban abban is, hogy a műemléknek nyilvánított rác-templom gazdag és értékes ikonosztázát el ne hordassa onnan, mert már minden intézkedés megtörtént, amikor megérkezett Egerbe Szergej Galeckij görögkeleti plébános, és kizárólagosan az ő közbelépésének köszönhető, hogy a templom megmenekült a pusztulástól. 9

1 Az egri szerbség azonban minden akadáliy ellenére is teret hódított a 18. századi Egerben, a város fejlődésének az elején és a 18. század derekán pedig vitathatatlan érdemeket szerzett közhasznú tevékenységével magának. Fejlődését a r. kat. egyházon kívül nagy vetélytársa, a görög nemzet zavarta meg néha és ennek a nyomait tükrözi az a vizsgálat, amelyet a város folytatott le a szerbek ellen 1802-ben. 9

2 Azzal vádolják őket, hogy püspökük, az újvidéki püspök sértő hangú levelet intézett Vitkovics Péter egri szerb paphoz. A sértegetések azokkal a

! villongásokkal kapcsolatosak, amelyek a hitközség szerb és görög tagjai között törtek ki és amelyekre csak a már idézett 1804-es nagy kibékítő gyűlésük tett bizonyos mértékig pontot. Már kilenc évvel ezelőtt, 1793-ban felmerült az a kívánság egyesek körében, hogy sátorosünnep első napjaiban a templomban görög nyelven follyék az istentisztelet. Vitkovics Péter, akkori szerb plébános ebben az ügyben püspökéhez fordult, aki körülbelül a következő tartalmú levélben válaszolt neki (Vitkovich emlékezetből adta elő a levél tartalmát kihallgatása idején, 1802-ben): „Megkaptam levelét, melyben arról panaszkodik, hogy a görög és oláh (makedo-vlah?....) nemzet „nyughatatlankodik", de Kegyelmed vigyázzon a maga kedves egészségére..., ezek ollyanok, hogy a magok hazájokban nyughatatlankodván, és mindenütt, 432;