Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

Miklóst ábrázolja. A kép középső része görög, a külső része pedig szláv feliratokkal van ellátva. Az egyházközség eredetére a középső rész alsó felirata világít rá, amely görög nyelven az alábbi szöveget tartalmazza: „Ez a szentkép az igen tisztelt Sarpe András és Baro Tamás kereskedő ura)k költségén metszetett rézbe és felajánltatott általuk az egri Szt. Miklós templomnak az ő emlékezetükre 1754. évi febr. hónap 3-án. Bécsben." Meg kell jegyeznünk, hogy az ikonon szereplő Sarpe András és Baro Tamás közismert egri szerb kereskedők voltak. Ez utóbbi egykori házának fényképét (a ház 1772-ből való, Fellner Jakab műve», Alkotmány utca 12.) Gerő László kitűnő műve, az „Eger" is közli. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a következő két levél közül legalább is az első mintha ellentmondana előbbi megállapításunknak. i Az egri egyházközség irattári anyagában található ugyanis Nenadovics Pál karlócai metropolita 1756 szeptember 1-én kelt szláv és vele azonos szövegű görög nyelvű körlevele, amellyel az omladozó egri templom és torony újjáépítéséhez kéri az egész hazai gör. kel. egyház anyagi támogatását. Külön, nagy betűkkel emeli ki a segítségre felszólítottak felsorolásában a „kompanista" (görög) egyházközségeket, feltehetően azért, mert elsősorban ezek kötelesek egy másik kompanista egyházközséget megsegíteni. Ugyancsak az egri gör. kel. egyházközség irattárában található Radiovoevich Arzén bácsi püspöknek az egri ; egyházközséghez 1777 november 10-én intézett magyar nyelvű levele, amelyben közli, hogy az Illyrica Deputatio elutasította az egyházközségnek új templom építése iránti kérelmét. Bár a levélben nincsen szó arról, hogy az egyházközség nemzetiségileg milyen jellegű, abból a tényből kiindulva, hogy a felügyeletet gyakorló szerb püspök már 1777-ben magyar nyelven levelezik az egyházközséggel, lehetne talán arra is következtetni, hogy az nem volt szerb. Ennek ellentmond azonban az a tény, hogy az egri egyházközség anyakönyvei, amelyek 1753-tól vezettetnek (és amelyek jelenleg a pomázi szerb egyházközségben vannak) elejétől végig szláv, illetve szerb nyelvűek, ez pedig nem csak azt bizonyítja, hogy az egri lelkészek általában szerbek voltak, hanem véleményünk szerint az egyházközség eredetére is fényt vet. Egyébként az egyházközség mai levéltárában is vannak még szerb nyelvű anyakönyvek, még pedig 1777—1809-ig halotti anyakönyvi, 1777—1779-ig keresztelési és 1778—1875-ig házassági anyakönyvi feljegyzések. Amikor 1898-ban harangvé404;