Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

írását ismerte.) Vallomások és tanulmányok címmel 1945-ben adta ki Adynak a magyar és külföldi irodalommal kapcsolatos írásait tartalmazó cikkgyűjteményét. Ennek, valamint az 1949-ben megjelent Párisban és Napfényországban c. köteteknek a szerkesztése és természetesen a két gondos előszó, szintén részletei annak az odaadó tevékenységnek, amellyel Földessy Gyula az Ady-hagyaték gondozását végezte. 1950-1;ei Király Istvánnal közösen szerkesztették Adynak a klerikális reakció elleni írásait tartalmazó A fekete lobogó c. kiadványt. 1954-ben pedig a Magyar Klasszikusok sorozatában jelentette meg Ady Endre válogatott cikkeit és tanulmányait. Végül 1955-ben Ady összes prózai művei kritikai kiadásának két testes első kötete nyitotta meg azt a sort, amely fiatalabb kutatók közreműködésével, de mégis csak elsősorban Földessy Gyula fáradhatatlan munkálkodása révén azzal biztat, hogy legalább a prózai művek kritikai kiadása hamarosan a magyar olvasók asztalára kerül. Az összegyűjtött novellák utószavában mondja el először Földessy azt a felismerését is, hogy Ady prózája és költészete között nagyon szoros összefüggés van. A Klasszikusok sorozatában megjelent cikkgyűjteményének utószavában még határozottabb, formában nyilatkozik erről az összefüggésről. Megállapítja, hogy Adynak ,,előbb végig kellett járnia az újságírás iskoláját, hogy nemzetének és a korabeli emberiségnek legreprezentánsabb költőjévé válhassék." Igazolja ezt azzal, hogy „százszámra bukkannak fel költeményeiben olyan szólások, szóképek, történelmi vonatkozások, gondolatok, amiket előbb még prózai írásba foglalt bele. Ez is mutatja költészete és prózája egy egységes életművé való alakulását". E felismerésnek a segítségével oldotta meg azt a problémát, amelyet a ipolgári irodalomtudomány Szerb Antal szavaival „irodalomtörténetünk nagy rejtélyei" egyikének nevezett és megoldhatatlannak tartott. Azt nevezetesen, hogy Ady a Versek megjelenése után elhallgat, majd négy év eltelte után is csak „még egyszerre" szánja negszólalásáA felismerés helyesr ségét bizonyítják Adynak az 1911-ben kiadott Vallomások és tanulmányok c. kötete előszavának befejező szavai: „Szentelje meg ezt a kis füzetet a legemberibb és a legistenibb szándék: aki írta, ember akart lenni a talpán és a titkok fellegvárát akarta megostromolni". Adynak ez a nyilatkozata bizonyítja, hogy maga is tisztában volt azzal, hogy prózai írásai mennyire szerves részei az ő életművének. Látjuk tehát, hogy Földessy Gyula sajtó alá rendező, szerkesztő, válogató tevékenysége közben, különösen az egyes előszavakban, „utószavakban" és „kísérő sorokban" számos esetben juttatta kifejezésre az Ady-problémákkal kapcsolatban vallott né25 Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyve 385