Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

Sokan azt tartják, hogy a latin tudása már egymagában véve tudomány és jogcím a hivatalviselésre. A latinnal különbözteti meg magát a nemes a jobbágytól, és ezért is nem hajlandó lemondani e nyelv használásáról. Ennek a latin műveltségével kérkedő, de alapjában semmi okosat nem tudó elmaradott magyar nemességnek lobbantja szemére Bessenyei: „Szent Istvántól fogva mindég deákul ír a nemzet, s mire ment benne a tudomány? Sok elmondja néked, ha akarod a zsidó, görög grammatikát, csaknem könyv nélkül. Ügy ír deákul, mint Cicero, de azért egyébképpen oly mélységes ostobasága s vadsága, idétlensége lehet, hogy beszélni sem mersz véle, mivel akaratja ellen oly rútakat mond, melyek miatt ő helyette kell elpirulnod." (Magyarság.) A közélet latin nyelve akadályozza a magyar nyelv érvényesülését és fejlődését. „Míg az ország törvénye deákul van s míg azon a nyelven perelnek, ítélnek, addig sem idegen, sem magyar nyelvet nem

1 fog tudni a magyar nemzet." (A holmi XXVII. A magyar nyelv felemelkedéséről.) Nem igaz az, hogy a törvényeket ne lehetne magyarul leírni, ahogy sokan állítják, hiszen „a Corpus Jurisba való jobbagiones deákság nem szülhet se Cicerókat, sem Curciusokat..." (A holmi XXVII.) Büszkén veti oda Bessenyei, hogy a törvények hírhedt latin nyelve olyan gyenge és annyira elfajzott, hogy ő annál „mindenkor mélyebben szebben és fentebb" tud írni magyarul. (A holmi, XXI.) Az iskolai oktatás és a közélet latinságával leszámolván még egy sárkányfejét kell az előítéletek hidrájának levágni, még hozzá olyan sárkányfejét, mellyel sok magyar viaskodott már eddig is. Arról van szó, hogy meg lehet-e szólaltatni a tudományokat magyarul, vagy pedig nálunk a tudomány nyelve nem lehet más, mint a latin. (Már utaltunk arra, hogy igen fejlett vollj nálunk a latin nyelvű tudományos élet és európai színvonalon is mozgott.) Sokan tartották úgy ebben az idlőben, hogy: „Osztán híjába, mert a bölcsesség is, hacsak deákul nern beszélik ki, magyarul tudatlanságnak tetszik. Nem leheti a dolgokat magyarba úgy előladni .. ." (A holmi, XXI.) A XVI. században sajátos helyzet alakult ki a latin nyelvű és magyar nyelvű irodalom körül. Általános vélemény, hogy a latin a tudományok igazi nyelve és magyarul csak a „deáktalan község"' vagyis a latinul nem tudó egyszerű emberek kedvéért írnak. Veres Balázs 1565-ben azért fordítja le a magyar törvényeket (Magyar Decretum...), hogy azt mint egyéb nemzet között, 352;