Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

jezéskészletét. Ilyen értelemben kell tehát fejleszteni a magyar nyelvet. „Mit tehet arról a drága hegy, ha kincseit belőle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem ékesíteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják. Egy nyelv sem származott a föld golyóbisán tökéletes erőbe, de azért mégis sok van már erős és mély közöttük." Valamikor az angol nyelv is 'fejletlen volt, de Milton, Shakespeare, Young, Pope kiművelték. „Ha ugyan az anglus mindég abbamaradt volna, hogy ne írjon a maga nyelvén sem törvényt, sem pert, sem tudományt, mert gyenge, most is ostoba volna." (Magyarság.) IV. Ahhoz, hogy a magyar nyelvet művelni, tökéletesíten lehessen, s hogy méltó helyét elfoglalhassa, le kell számolni a latin nyelv uralmával. — Valamikor a középkori Európában a latin az egyháznak, a közéletnek és a szolgáló sorba kényeszerített tudománynak egyetemes nyelve volt. A nemzettéválás folyamán azonban a nyugatiak sorban felszabadulnak a latin uralma alól, mely ilyen értelemben a feudalizmusnak a felépítményébe tartozik, és maguk lábán, vagyis a maguk nyelvén indulnak el. Egy már többször idézeti/ kései munkájában Bessenyei maga rendkívül tanulságosan összegezi ezt a folyamatot. Az egyház szolgaságából nagynehezen 'felszabaduló világi tudomány az antik forrásokhoz, a göröghöz és a latinhoz megy vissza előbb, onnan merít, de amit tanul azt a maga nyelvére ülteti át. „Sokáig vonakodott az emberi értelem, halálával küszködve, míg a szentírásnak értelmét is jobban-jobban felvéve, kinyjátul, labirinthusátul menekedhetett. Minden nemzetnél szolgált erre a maga nyelvének felemelkedése. Görögbül. Deákbui merítették a tudományt; de maguk nyelvén írták és beszéllették," (Beszéd az országnak tárgyárul.) A magyar fejlődés vonala Dózsa népének leverésével és a török hosszas uralmával megtörik, és mi még a XVIII. században sem szabadblunk meg semj a feudalizmus jármától, sem a latiin nyelv uralmától. Az egyház és a közélet nyelve a latin, Kiváló tudósaink vannak, történetírók, mint Bél Mátyás, Pray György, Katona István és sokan mások. Nyelvészeinknek európai elismertetésben van részük (Kalmár György, Sajnovics János, Gyarmathy Sámuel). Megindul a magyar irodalomtörténetÍrás, de mindez latin nyelven. A magyar nyelven író tudósnak nincs közönsége. Magyar nyelven írni csak ismeretterjesztésnek számít vagy hazafiúi tettnek, de nem tudománynak. Az 350;