Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

Megtaláljuk Bessenyeinél a nyelvi nacionalizmus alapvető tanait is., bár enyhébb formájukban: „ ... a köztünk lakó nénieteket és tótokat is magyarokká kellene tenni. Mert megérdemli azt ez az áldott haza az idegen nemzetektől, melyeket a maga kebelében táplál, hogy annak nyelvét /és szokásait is bévegyék, valamint annak javaival és szabadságaival élni nem iszonyodnak .. .mint sem ők kívánhatnák, hogy mji a legszükségesebb dolgokat is az ő nyelveken tanuljuk." (Jámbor szándék.) Bár Bessenyei író volt és nemzetét írásaival kívánta szolgálni, még sem szük irodalom-centrális gondolkodású. Első röpiratában, a Magyarságban a nyelv ügyével a modern értelemben vett nemzeti élet egészét hozza kapcsolatba. A' példának felhozott nyugati nemzetekről nemcsak azt mondja el, hogy önnön nyelvükön tanulnak, hanem azt is, hogy azon perelnek, kereskednek, társalkodnak .és gazdálkodnak. Bessenyei követelése tehát nem pusztán a magyar nyelvű tudomány és irodalom, hanem. magyar nyelvű közélet is., mert ha ezt nem sikerül mégteremteni, ha az anyai nyelvet nem sikerül az élet minden területére bevezetni, mindenre alkalm'assá tenni, elvész a nemzet, mint önálló tagja az emberiségnek. A magyarságot Bessenyei szerint az önálló nemzeti kultúra megteremtése tarthatja meg a nemzetek sorában. Az anyai nyelven felvirágzó irodalom, és tudomány alkalmassá teszik a nyelvet, hogy nemzeti élet minden fórumán helytálljon. Jól látja, hogy egész nemzetének meg kellene ismernie azt az új európai tudományt, a felvilágosodást, melyet ő Bécsben elsajátított. Nem

1 a nyelv maga, hanem a tucjás, az új világi kultúra, a tudományok és mesterségek virágzása tehetik naggyá a magyar nemzetet, mely dicső volt hajdan, de most elmaradt a többiektől. A nyugatról terjedő világosság csak gyér sugarakban jut el a miagyar földre, és így nem lehet a magyar nagy és boldog, mint amilyennek kívánná szerető fia. A nyelv maga tehát csak eszköze lehet, a kultúrának, a közboldogságnak. Nem lehet mondani, hogy a XVIIÍ. század vége felé Magyarországon egyáltalán ne lenne tudomány, azon,ban ez idegen nyelveken, latinul v;a!gy németül szólal meg, tehát csak kevesekhez jut el, és így az ország boldogságát nem szolgálhatja. Egy-egy ember elsajátíthatja a tudományokat idegen nyelveken is, de egy egész nemzet sohasem. Elavult az iskolarendszerünk, lomtárba való iskoláinknak csaknem egész tananyaga. Az iskolák a különböző felekezetek kezében vannak, és ezek görcsösen ragaszkodnak a régihez. — A bécsi udvar újítani akar, hiszen az alattvaló magasabb kulturáltsága összbirodalmi érdek is lenne. Az idegenből jövő újítási szándékkal szemben nemzeti 347;