Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

most felhasználok, hogy írónk törekvéseinek a megfelelő történelmi hátteret biztosítsam. I. ,,Mikor a születéssel nagy elme olvasásra, mély dolgokra jön, leginkább a természetnek törvényeit és az emberi nemzetnek viselt dolgait vészi magának célul .. ." olvassuk A holmi első részében, mely jellemző módon ezt a címet viseli: „Elme, tanulás". A Bécsbe szakadt fiatal magyar testőr a természet és a társadalom életét kutatja lázas érdeklődéssel, keresi, hogy mi az ember helye a természetben, és mi az egyes kötelessége a társadalomban. Talán, nincs még egy ilyen szociális ember a magyar irodalomban, akinél ennyire érdeklődése, írásai középpontjában állana az a gondolat, hogy az ember társadalomban él, és ebből kifolyólag kötelességei vannak, érdekeit egyeztetnie kell embertársai érdekeivel, céljait azok céljaival és javával. Bessenyei György úgy érzi, hogy a legfőbb kötelesség a társadalom és a haza iránt: a közboldogság előmozdítása. Minden emberi tevékenységnek az a célja szerinte, hogy boldoggá tegye az embereket, a tudás és az anyagi jólét révén. ,,Az hát az első kötelesség... arrul kelf elmélkedni, mii módon légyen egy nemzet bölcs és gazdag." (A holmi.) — (Az egyház is hívei boldogságával, lelki üdvével törődött: Bessenyeinél azonban ennek a gondolatnak nincs semmi egyházi színezete. Az ember evilági boldogulásával, haladásával törődik és világi, földi eszközökkel kívánja azt elősegíteni.) Míg testőrtársai szórakoznak, vagy az aranycsinálás titkát kergetik, ő az igazságot kutatja a könyvekben és a természetben, az emberek cselekedeteiben, viszonyaiban. Az igazság törhetetlen szeretete és lankadatlan kutatása egyik legfontosabb jellemvonása marad egész életében. De amit megismert, közölni is akarja. Korán megvilágosodik előtte, hogy az ő egyéni legfontosabb kötelessége a társadalommal, a hazával szemben a tanítás. Kötelessége továbbadni, közölni, amit ő megtanult, hogy a tudás kincseivel másokat is boldoggá tehessen. „Életednek minden napjaiban kell tanulnod, hogy elméddfel, mint hajnalcsillag a látásnak határára feljővén, másoknak világosító fáklyául szolgálhass", olvassuk egyik késői írásában: Beszéd az országnak tár gyárul). Halász Gábor egyik tanulmányában (A bihari remete. Nyugat. 1936.).a világtól elhúzódó, önmagával meghasonlott, szomorú embernek festi Bessenyei Györgyöt. Azt hiszem

1 ezzel a 333;