Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Mikus Gyula: A serdülőkor néhány problémájáról

lodás korszakának látja, amelyet — úgymond —, teljesen a nemi ösztönök határoznak meg". „A szerelmi vágyódásban — mondja másutt a szerző — a vallásos és művészi fantáziában; az eszmények után sóvárgó idealizmusban a nemi ösztönök feszültségének levezetődését látjuk". A 12 —14 éves kort a leányoknál — ez a munka kiemelten ,.negatív fáziisnak", vagy „kedvezőtlen életszakasz"-na)k nevezi. ,,A leányok — mondja — elfordulnak az eddig oly hévvel űzött gyermekjátékoktól; a gyermekkor uralkodó kellemes alaphangulatát kellemetlen, nyomott és ingerült hangulat és nyugtalanság váltja fel náluk. Külön válnak a környezettől s a magányt kezdik keresni; iskolai és egyéb teljesítményeik alább szállnak, az irántuk érzett érdeklődés megcsappain". Koszterszitz József (Koszter atya) a klérus fasizmust dicsőítő és nyíltan antiszemita képviselője „Viharzóna" c., 1939ben, a Szt. István Társulat kiadásában megjelent könyvében így ír: ,,A kamaszgyerek a jó Isten sajnálatra legméltóbb teremtménye". Máshol így folytatja: ,,A kamaszgyerek nagy vetkőzé»jsel kezdi; megáll a családi otthon közepén és gyorsan dobál le magáról mindent, ami gyermekszépség, kedvesség, kisfiú-érték; mintha mindaz a jó és szép, amivel a gyermekévek felruházták, terhére volna, vagy szégyenére válnék, olyan lázas, türelmetlen igyekezettel siet szabadulni tőlük és esetleniségbe, szertelenségbe, hibákba, bűnökbe öltözik; dacos, durva, hálátlan, nemtörődöm lélekkel áll szemben azokkal, akik szeretik őt." „.. „Elérve a serdülés korának kapujához, belenő gyermekünk az élet legviharosabb korszakába: a vadütemű kamaszkorba. Éveken keresztül folyik a nagy vetkőződés: elrabol az idő mindent, ami a kisgyerekben kedves és szép volt, s formátlanság, esetlenség, aránytalanság marad vissza helyettük." („Viharzóna" 5—6. old.) Néhány oldallal később így fokozza még a siralmas képet: „És nincsen többé kisfiú, kislány; az élet ritmusa kérlelhetetlen erővel viszi belé a kicsi embert a viharzónába. Édesapa, édesanya szeretne belekapaszkodni az Idő kerekébe, szeretné könyörögve kiáltani: Állj meg idő, állj meg óra, hiszen még alig gyönyörködtem a szépen fejlődött gyermekemben. De nincs többé megállás." (U. jo. 17. old.) Mécs László, a papköltő „Kamaszok" c. versében hasonló hangnemben ír: „Még este szent a Rend, Család, a Miatyánk, a Hiszekegy — s egy reggel fáj az ébredés, a rácsos gyermekágy rövid, a ruha szűk, cipő szorít! Szemrebbenés: nő a láb, ököl, szemrebbenés: nő agy, kebel, a lélek éhes szája nő, a vérnek árja gáttalan, bilincstelen, bánattalan!" 245;