Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

törekvések menedékévé lett, s a nyelvtudomány művelői a magyar nyelv művelését a nemzeti élet egyik fontos feladatának tekintették. Ezért Htinfaluy Pál, Riedl. Szende, Czuczor Gergely, Lugossy József, Brassai Sámuel, Fábián István, Mátyás Flórián, Budenz József, Ballagi Mór stb. munkássága ebben a korszakban sem lanyhult, sőt Hunfalvy Pál folyóirata révén komoly erőre is kapott. Korszakunk első évtizedeiben nyelvtudományunk fontos problémája volt a magyar nyelv eredetének tisztázása. Reguly hagyatékának feldolgozása nyomán az ún. ugor-török háború az ugorok győzelmével végződött, s kétségtelenül bebizo nyosodott, hogy a magyar nyelv a finn-ugor nyelvek közé tartozik. A nyelvtudomány eredményes munkásságának hatására általában már az 1860-as évek előtti időszakban is sokat foglalkoztak a korabeli pedagógiai folyóiratok is egyrészt nyelvészeti vonatkozású kérdésekkel, másrészt az anyanyelv tanításának problémáival. Az ortoiógia és neológia kérdése is eleven. Kemény Zsigmond például a Pesti Naplóban (1853) felteszí a kérdést „Kell-e napjainkban még félteni a neologizmus áltai nyert eredményeinket?" Válasza: „A nyelvújítás Ú07 diadalmaskodott, hogy az ellenkező mozgalomnak zászlói és kővetői nem lehetnek ... uralkodik ez már a tudományos irodalomban s fellépett az elemi iskolákban is." Ez a kérdés különben 1873-ben a Magyar Nyelvőr megindulásával erősebben vetődött fel, az összefüggésekre majd részletesen az !870-es évek tárgyalásánál térünk ki. A magyar nyelvtan kérdése és az alkalmazott nyelvtudomány problémája, a nyelvművelés és a helyesírás az 1850-es években is gondja volt nyelvtudományunknak és pedagógiai irodalmunknak. Greguss Ágost „Magyar Verstan", Pesten 1854ben megjelent munkájában külön is aláhúzta a nyelvtan nagy jelentőségét, mert szerinte „aki a nyelvtant alaposan tudja, szabatosan fog beszélhetni." A Magyar Tud. Társaság nyelvtudományi szakülésein is sokszor szó esett a nyelvművelésről, de különösen a magyar helyesírásról. Az itt folyó vitát a magyar pedagógusok is figyelemmel kísérték és a helyesírásra vonatkozó reformjavaslatokról a tanügyi lapok is hírt adtak, sőt megjegyzéseikkel a reformjavaslatok megvalósítását is sürgették. Á tanodái Lapok 1856-ban azt közölte olvasóival, hogy „a magyar Akadémia belátván, hogy az általa évtizedek előtt megállapított nyelvrenctezer és helyesírás minden élő nyelv folytonos fejlődése s a nyelvészeti vizsgálódások újabb eredményeinél fogva módosítást s mintegy megifjítást szükségeinek." A kérdés valóban élesen vetődött fel. Az Akadémia nyelvtudományi 2t