Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Tapasztalatok a gyakorlóéves tanárjelöltek és a fiatal nevelők munkájáról

szerint évente csak egy-két gyakorlóéves került. Ezek általában kitűnő és jeles eredménnyel végzett, határozott, öntudatos, talpraesett nevelők voltak, akik a kezdeti bizonytalanságok után szívós akarattal, állandó tanulással meg tudták állni helyüket. Részben osztott iskolához többen kerültek az idén is és jaz elmúlt esztendőkben is. A tanulmányi felügyelők és az igazgatók véleménye szerint az első hetek tapogatózásai után ezek a hallgatóink is jól oldották meg feladatukat. Pl. Czimbalmos Ferenc szakérettségit végzett történelem-földrajz szakos Nyírjákón, Porzsolt Adám történelem-ének szakos Héhalmon stb. Gyakorlóéveseink általában az OM által megszabott óraszámban tanítanak. Erre az idén különösen ügyeltek az igazgatók. Ha itt-ott elő is fordult túlóra, az rendszerint nem voll több 1—2 óránál. 2. Beilleszkedés a nevelőtestületbe A végzett főiskolai hallgató fejlődése nagymértékben függ attól is, milyen nevelőtestületbe, milyen igazgató irányítása alá kerül. A jó igazgató átsegíti a kezdő pedagógust a kisebb-nagyobb zökkenőkön, s az hamarosan értékes tagja lesz a pedagógus közösségnek. A gyenge igazgató keze alatt még a jelesen vagy kitűnően végzett halgatók is csak hosszú évek fáradságos küzdelmei árán jutnak olyan készségek és ismeretek birtokába, amelyeket az igazgató segítségével hónapok alatt elsajátíthattak volna. Az 1950-es évek elején még gyakori volt az önhitt, gőgös, fennhéjázó gyakorlóéves. Ezek úgy érezték, hogy ideológiailag képzettebbek a testület régi tagjainál, visszautasították a melléjük állított idősebb, tapasztalt nevelők (patronálók) segítségét, s elvárták, hogy mindenben tőlük vegyenek példlát. Az ilyenektől a tantestület elzárkózott, s végül elszigetelődve magukra maradtak. Ma már az ilyesmi csak elvétve fordul elő. Másik oldala a kérdésnek — s ez szintén elég gyakori volt —, hogy az idősebb kartársak érzékenykedésből, s talán hiúságból nem segítették, nem figyelmeztették hibáira a kezdő pedagógust, hanem elzárkóztak és szinte ellenségesen fogadták. Pedig az alapjában véve jóindulatú és könnyen megnyerhető fiatal nevelő segítségükkel könnyen megszabadult volna tapasztalatlanságból eredő hibáitól. Ügyes igazgató ezeket a problémákat is meg tudta és meg is tudja oldani. Mostani gyakorlóéveseink örömmel fogadják a patronálást, a segítséget. Egyik orosz szakos gyakorlóévesünk (Tiszadobon) nagy önhitten kijelentette: „szakmai tanácskozásra nem megy, 216;