Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módezertanától

sára olyan új e&zközök (államhatalom., sth.) állnak rendelkezésére, amelyek kapitalista viszonyok között nincsenek meg, de mégis gondolkodóképességüket fejlesztjük, s közelebb visszük őket ahhoz, hogy a jelenségeket dialektikusan értékeljék. Az elmélet és gyakorlat egységének szemináriumon való biztosítása tehát két formában valósulhat meg. Egyrészt úgy, hogy az adott marxi — lenini elméletet a történelmi események általános tükrében értékeljük, másrészt pedig úgy, hogy azt vonatkoztatjuk napjainikra is. Helyes, ha a szemináriumvezető a lehetőségnek ezt a kettős oldalát mindig szem előtt tartja és törekszik is megvalósításukra. Csaknem egyértelmű a fentivel az, hogy a szemináriumvezető ne elégedjen meg csak azzal, hogy a hallgatók a marxizmus — leninizmus tanításait megtanulják, hanem törekedjen annak megláttatására és megértetésére is, hogy a kommunista párt e tanításokat hogyan alkalmazza további gyakorlati munkájában. Pli. amikor a pártról tanulnak, világos magyarázatot kell hogy kapjon az is, hogy a mi pártunk hogyan biztosította élcsapat jellegét, stb. Iiogy a szemináriumvezető jól meg tudjon felelni a fenti követelménynek, ehhez nélkülözhetetlen a termeléssel való kapcsolata is. (Egy üzem, vagy tsz munkamenetének alapos ismerete.) Ez nagyban hozzájárul ahhoz a törekvésünkhöz, melynek célja annak bebizonyítása, hogy a marxizmus — leninizmus nem holt anyag, hanem az életet formálja át. Nem lényegtelen, s a szeminárium eredményességének feltétele az is, hogy a szemináriumvezető a sző legnemesebb értelmében legyen pedagógus. Találja meg azokat a lehetőségeket, az anyagrész tényleges tartalmán túlmenően, amelyek felhasználása nevelőmunkáját még intenzívebbé teszik. Nemcsak élményszerű, de ügyes nevelői fogás, ha pl. az MDP történetének valamelyik szemináriumára meghív régi kommunista harcost, aki elmondja a munkásmozgalomban szerzett élményeit & azt, hogy hogyan dolgozott a Kommunista Párt az illegalitás viszonyai között. Vagy a termelőszövetkezeti mozgalomról szóló szemináriumon, akár előzetes megegyezés alapján beszéltet olyan, politikailag is szilárd hallgatót, akinek szülei tsz-tagok, aki elmondja, hogy hogyan, milyen körülmények között léptek be szülei a termelőszövetkezetbe. Vagy akár egy jól dolgozó tsz elnökét, vagy vezetcbégi tagját is meghívhatja, aki élményszerűen beszámol a tsz munká-1 járói. Ugyanakkor a gyakorlati példa hat hallgatóink között is. A szemináriumvezető nem csak oktat, hanem nevel is. Nevelő szerepének nem úgy kell jelentkeznie, hogy az anyag feldolgozását helyesen (formális értelemben) irányítja és magyarázza, hanem úgy, hogy azt tudatosan, minden lehetőséget számbavéve, a 14 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 209