Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módezertanától

szemináriumvezető felszólít valakit, aki a kérdésre válaszol. A. vezetőnek arra kell törekednie, hogy ,,a feltett kérdésre a hallgató kerek, összefüggő, nagyobb igényű, legalább kb. 10 perces felszólalásban válaszoljon". 3 Ez a felelet azt a célt szolgálja, hogy az egész kérdést érintve, alapot adjon a többi hallgatók kiegészítő, vagy vitát ikezdő hozzászólásának. A vezetőnek azonban vigyáznia kell, nehogy a vita egyoldalúvá, felszínessé váljon,, éppen ezért közbevetett apró kérdésekkel irányítani kell a munkát. Ennek a módozatai különbözők lehetnek. A foglalkozás menetét lehet úgy vezetni, hogy a főkérdésre adott válasz után nyomban egy ahhoz ikapcsolódó, annak egy részletét érintő kérdést intéz hallgatóihoz, s akkor végig követi ezt a formát, amivel a fő kérdésre adott feleletben elkövetett hibákról folyó vitát is módszeresen irányítani tudja. Lehet azt is alkalmazni, hogy a fő kérdésre adott felelet elhangzása után a hallgatók hozzászólását nem befolyásolja kérdéseivel, elsősorban csak arra ügyel,, hogy a hozzászólások ne térjenek el a kérdés tartalmától, s a végén, amikor már nincs több érdemleges hozzászóló, akkor tesz fel a megbeszélés során elmaradt részekre vonatkozó kérdéseket. Lehet olyan szemináriumvezető, aki sem áz elsq. sem a második; formát nem alkalmazza, hanem ,,több hozzászólás nem lévén", vagy összefoglalja, vagy egyszerűen áttér a második kérdésre. Ez nem helyes, mert így a nevelőmunkája elveszíti céltudatos jellegét. A szemináriumvezetőnek aktívnak kell lenni. Érdeklődéssel* buzgalommal és szenvedéllyel kell bekapcsolódnia a hallgatók munkájába, hogy így tartalmasabbá tegye a szemináriumot. Arra viszont vigyázni kell, hogy a főkérdéses módszer ne legyen merev, vagy hogy ne árassza el a vezető kérdések özönével hallgatóit, mert abból semmi jó nem kerekedik ki. Hogy mi sülhet kt az ilyen szemináriumból, arra az alábbi példa szolgál. Az egyik szeminárium a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusával foglalkozott. Amikor a felelő befejezte a fő kérdésre adott válaszát, a vezető azon nyomban négy, majd — mivel a* hallgatók jegyezték a kérdéseket és gondolkoztak is azokon — néhány másodperc múlva két újabb kérdést tett fel. (1. Mi szükséges a népfront működéséhez? 2. Hogyan értik azt, hogy a háború által okozott károkat a burzsoáziára kell hárítani? 3. Hogyan értik azt a vádat, hogy a népfront a kommunisták számára csak manőver? 4. Miért érdeke a munkásosztálynak a népfrontban, való rész véteti? 5. A munkásosztály számára miért fontos a tömegek megnye? rése? 6. A tömegek megnyerése szempontjából miért fontos a népfront létrehozása?) A végeredmény az (lett, hogy a hallgatók felelgettek, de érdemleges, s egy-egy kérdésre irányuló választ a vezető nem kapott amire végül már ő maga sem törekedett. Ehhez, úgy gondolom, nem kell kommentár. Az az elfogadható, ha a szemináriumvezető egyszerre csak egy kérdést intéz hallgatóihoz, s addig egy lépést sem megy tovább amíg azt meg nem beszélik. 205;