Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módezertanától

fejlődését, magatartását, hogy ellenőrizheti s minden téren a maximumát adhatja annak a nevelőmunkának, amit azok tanulmányi téren igényelnek, s ami szocialista jellemük kialakításának ugyan-•csak fontos követelménye. A harmadik, hogy a szemináriumi csoport tagjaival való állandó jellegű foglalkozás lehetővé teszi olyan tanulmányi csoport kialakítását, melyet a kollektív munka, az egymás munkájáért való felelősségérzet, a bírálat és önbírálat szelleme hat át. * * * Ezek után nézzük meg azokat a feltételeket és módszertani eszközöket, amelyek alapkövetelményként jönnek számításba a hallgatók oktatása-nevelése érdekében. A módszer a nevelésnek nem „mindenható", egyedülálló eszköze; a módszer csak annyiban ér valamit is, ha az találkozik a szemináriumvezető egyértelműen jó felkészültségével, ha a módszert igényes tartalommal tudjuk megtölteni. Az első lépés tehát, hogy a szemináriumvezető alaiposan ismerje és tudja is a feldolgozandó anyagot, annak sokirányú öszszefüggéseit, hogy hallgatóinak munkáját magabiztos tudásérzettel tudja irányítani. De ez még a gyümölcs megérlelésére nem elég. Mert van olyan szemináriumvezető, aki éppen erre a tudásra alapozva, megelégszik magával és várja munkájának eredményét. A véletlenre bízza az ilyen oktató a nevelőmunkát. Helyesebben, elhanyagolja hallgatóinak tudatos és tervszerű nevelését. A szeminárium jó vezetése sok vonatkozásban még nagyobb felkészültséget igényel, mint az előadás megtartása. Az előadó kétségtelen, hogy a témával kapcsolatos valamennyi művet, dokumentumot áttanulmányozza, hogy jó előadást tudjon tartani. Az előadását leírja vagy vázlatot készít. Azaz, egy előre elkészített előadással, előre kidolgozott kérdésekkel áll hallgatói elé, amit pusztán közöl veliük, de utána nem beszélik azt meg. A szemináriumvezetőnek viszont fel kell készülnie arra, hogy hallgatói sok olyan kérdésre is kíváncsiak, melyeket az előadás csak érintett, vagy amelyekre a kötelező irodalom nagyon vázlatosan, utalásszerűén tért ki. A vezető, alapos felkészültsége híján, nem tud kielégítő választ adni, ami a hallgatókban nem a legkedvezőbb képet alakítja ki. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a hallgatók általánco érdeklődését nem tudja ügy kihasználni a nevelésre,, mint ahogyan arra szükség volna. A jó felkészüléssel párosulnia kell annak, hogy a szemináriumvezető rendszerezi magában az anyagot, meghatározza a szeminárium célját az adott téma alapján. Azaz: a szeminárium anya201;