Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

nos tapasztalás, miszerint 14 —15 éves tanuló iíjaink között számosan vannak, kik a legegyszerűbb mondatot sem tudják elemezni,, bírt olyan nyelvtan kidolgozására, melly különös tekintettel lenne a gondolkozó tehetség fejlesztésére." Maga is hivatkozik Wurmst „Sprachdenklehre" c. művére, megvallva, hogy Wurmst modorát, „amennyire csak lehetett, a magyar nyelvre alkalmazta." Megokolja a mondattani alapból való kiindulást is: „Ha a tanuló előbb mondatokban látja a szavak különböző alakjait, sokkal könnyebben tanulandja a szóragozást és szóképzést is." Ugyanakkor e tanmódszer ellenfeleivel is vitatkozik, mondván, ha valaki azt állítaná „miképp ez visszás tanmód, mert nem az elemeken kezdi, annak csak avval felelek, ha váljon a gyermek nem könnyebben tanulandja-e egy virág vagy ház alkatrészeit, ha azt előbb egészen látja és annak utána ismerkedik meg egyes részeivel." A mondattani alapon való tanítás alapelvét következetesen érvényesítette Warga János is magyar nyelvtanában.

2

1 Még nyelvtana szótani, illetőleg .alaktani részében isi végig vezeti ezt az elvet, és könyve I. részében külön ad „Előismeretek a mondattanból" c. fejezetet, megokolván azzal, hogy „a nyelvek tanításánál, még a holt nyelveknél is, annyival inkább az élőknél, különösen pedig a született nyelvnél főkellék, hogy a tanítás a mondatok fölfogására alapuljon." Amikor Hunfalvy Pál tudományos igényű folyóirata, a Magyar Nyelvészet megjelent (1856),, a szorosabb értelemben vett nyelvészeti cikkek, tanulmányok mellett a szerkesztő teret adott — nagyon helyesen — a nyelvtan tanításával kapcsolatos problémák kifejtésének is. Különösen meggondolkodtató volt egyik cikkének az a tétele, hogy a jó módszer csak a képzett és szaktárgyakban járatos ember kezében hasznos, ezért a magyar nyelvtan tanításában is legfőbb követelmény, hogy a tanár „a képzettség azon színvonalán álljon, melyre tanoncait irányozni feladata, a legjobbnak kijelölt modor szerint tanítson", azaz egészben lássa a magyar nyelvtant tanító pedagógus, hogy mit, miért és hogyan tanít.

2

2 A magyar nyelvtudomány haladó tudósainak kritikája is segítette az iskolai nyelvtantanítást. Riedl Szende szemlét tartott az iskolai magyar nyelvtanok felett, s megállapította, hogy e nyelvtanok „minden valódi tudományos alap nélkül szűkölködnek, s a szerzőknek a nyelvtudomány leglényegesebb alapfogalmaiban való tökéletes tudatlanságát árulják el." Amikor Szvorényi József a haladó gondolkodású, egri tanár tudományos igénnyel megírt nyelvtana — „Magyar nyelvtan, tanodai s magán használatra '* — Pesten 1861-ben megjelent, a nyelvtudomány képviselői elsősorban köszöntötték benne !8