Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

leszlő gyakorlati foglalkozásainak (beleértve a szemináriumokat is) célját. Ezen az alapon szögezi le az idézett cikk,, hogy az anyagkövető, visszakérdező szemináriumoknak a hároméves főiskolán nincs helyük". Ugyanez a cikk helyteleníti azt is, ha a szemináriumok pl. magyar irodalomtörténetből — ami ugyanúgy vonatkozik a történelemre is — a kötelező irodalom puszta megbeszélésére szorítkoznak. Mindezekkel az útmutatásokkal egyet kell értenünk. A gyakorlat azonban az egyes tárgyak ill. tudományszakok szeminárium vezetésében olyan sajátlagos kérdéseket vet fel, amelyek megoldása alapján bizonyos területeken pontosabban kell kidolgozni, esetleg kiegészíteni, bővíteni vagy módosítani a Módszertani Levél-nek és Csukás István cikkének általános útbaigazításait. Ezt a feladatot a történelmi szemináriumra vonatkoztatva óhajtja elvégezni vagy legalább ís előkészíteni a jelen tanulmány. II. A történelmi szeminárium célja A főiskolai képzés feladatait példaadó pontossággal határozta meg Csukás elvtárs, amikor megállapította: 2 ,,A pedagógiai főiskolák célja, olyan szaktanárok képzése az általános iskola felső tagozata számára, akik szaktárgyuk általános iskolai oktatásának követelményei szerint teljes biztonsággal tájékozódnak szaktudományuk területén, kellő jártasságot szereztek szakmai ismereteiknek a szocialista pedagógia elvei és célkitűzései alapján vaíó> átadására, szilárd materialista világnézettel, politikai tájékozottsággal rendelkeznek és műveltségük, kultúrált magatartásuk alapján képesek és készek részt venni a reájuk háruló társadalmi feladatok sikeres megoldásában." Ezt a célt szolgálják mind a főiskolai előadás, mind a szeminárium. De módszerük merőben eltér egymástól. Az előadás, a maga rendszerességével, valamennyi fokérdésre kiterjedő teljességével biztos és egyértelmű vonalvezetésével, szigorú logikájával, az adatok céltudatos felsorakoztatásával és a helyes marxista álláspont következetes képviseletével olyan értéket képvisel, amely már eleve a felsőoktatás vezető formájává teszi. De e mellett a szemináriumi forma is ad sajátos, az előadás által nem nyújtható értékeket. Az előadásban mégismertetjük a hallgatót a forrásokkal — a szemináriumon ő maga ismerkedik meg velük. Az előadásban az előadó cáfolja a hibás, vagy helytelen nézeteket, a szemináriumon maga a hallgató szjáll vitába velük. Az előadáson a hallgató megérti (és «setleg élvezi) a gondolatok szigorúan logikus kifejtését — a 179;