Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

Ilyen általánosabb követelmények szoktak lenni: a hiánytalanság, a rendszeresség, az Összefüggő felelés (önállóság), a lényeg kiemelése, a szabályok, törvények megértése és a gyakorlatban való alkalmazása. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a legáltalánosabb követelmények tudatosítása és annak elérése, hogy a tanulók bírálataikban a követelmények szerint ítéljék meg a feleleteket, feladatok elvégzését, hosszú és igen következetes nevelő munkát igényel. Viszonylag legkönnyebben tudják a tanulók megbírálni, hogy mi hiányzott a feleletből, mit hagyott ki a felelő a leckéből. Nehezebb ennél a rendszeresség és az önállóság követelményének megértetése, a felelet összefüggő jellegének megértetése és ennek alkalmaztatása a tanulók feleletében és bírálataiban. Még nehezebb elérnünk azt, hogy a tanulók bírálataikban azt is érvényesíteni tudják, vajon a felelő jól megértette-e és kidomborította-e a lényeget. Az elmélet és gyakorlat helyes viszonyának tudatosítása is fontos; a tanulók gyakran hajlandók arra, hogy „megelégedjenek" az anyag verbális tudásával, azt, hogy a gyakorlatban nem tudják kellően alkalmazni, nem tekintik sokszor súlyos hibának. Természetesen, az ellenkezőre is akad példa: néha a tanulók nem látják be, miérfj fontos a szabály biztos, pontos tudása akkor is, ha egyébként a gyakorlati alkalmazás jól megy. Ezek a tanítás gyakorlatában ma sűrűn előforduló problémák figyelmeztetnek arra, hogy itt igen céltudatos nevelő munkára van még szükség iskoláinkban. Az eddigiekből következik, milyen nagy hiba, ha a tanár állandóan csak formálisan bírálja a feleleteket, a tanulók munkáját. (Pl. „elég jól feleltél" — „felületesen készültél", stb.) Az ilyen formális bírálatok nem fejlesztik a tanulók önismeretét, kritikai érzékét. Sokszor egyáltalán nem világos a tanuló számára, miben volt felületes (egyáltalán: mi a „felületesség?"), vagy hanyag, stb. A formális bírálatok elburjánzása a tanár munkájában ilymódon gátja lesz a kritikai szellem kifejlődésének és a hibák kijavításának is. A hosszabb feleletbírálatokra általában nem is lenne idő, de nincs ís szükség rá állandóan, hanern csak olyan mértékben, hogy a tanulók helyes értékelési és bírálóképességét ki" fejlesszük, hogy tudatosan meg tudják ítélni a közösség tagjainak munkáját és a saját magukét is. A gyakorlati tapasztalatok szerint a tanulóknak a felelet bírálatába való bevonásakor fokozottan ügyeljen a tanár arra, hogy lényegtelten mozzanatokról ne keletkezzék vita a tanulók között (mondta-e a felelő, vagy nem mondta), valamint a bírálatok ne legyenek a tanuló 114