Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

A történelem tanításán kívül kiapaszthatatlan lehetőségek vannak a kritikai szellem kifejlesztésére az alkotmánytan tanításában is. A tanulók megismerkedhetnek népi demokráciánk állami és társadalmi rendjének alapjaival. Ezzel együtt leleplezik az osztálytársadalmak berendezkedésének népellenességét, igazságtalanságát. Amikor államhatalmi és államigazgatási szerveink működését, az állampolgárok jogait és kötelességét tárgyaljuk, mindig a mi rendszerünk magasabbrendűségét bizonyítsuk be a tanulóknak. Ez pedig nem történhet máskép, mint a múlttal és a kapitalista államokkal való Összehasonlítás útján, kritikai megvilágítással. Az alkotmánytan tanításakor rá kell mutatnunk a takarékosság, munkafegyelem, a technikai színvonal fejlesztésének fontosságára, a bürokrácia elleni harcra. Az alkotmánytan tanításának mindezeket a céljait és feladatait csak a kritikai szellem fejlesztésével érhetjük el. A művészeti nevelés (irodalom, rajz, ének tanítása) szintén nem nélkülözheti a bírálószellemet. A művészeti tárgyak tanítása során tudatosítanunk kell, hogy a tárgyalt mű hogyan bírálta a társadalmat, milyen társadalom kritikát tükröz. E szempontoknak az irodalom olvasáson kívül főleg történeti jellegű műalkotás-elemzésben van jelentőségük. (így a rajztanításban főleg a VI.—VIII. osztályban, az ének tanításban a VIII. osztályban.) De nem nélkülözik a bírálóképesség fejlesztésének lehetőségét a természettudományok tárgyai sem. így a biológiai tárgyak tanítása is kiválóan alkalmas a bírálati szellem fejlesztésére. így pl. az általános iskolai anyagban már tervszerű, rendszeres megfigyeléshez szoktatjuk a tanulókat, ahhoz, hogy az élő szervezeteket működésében vizsgálja. A helyes biológiatanításnak elsősorban az a nagy értéke, hogy a megfigyelés és a tapasztalat rendszerességéhez szoktat hozzá és a kritikálatlan tanulástól, az ismeretek mechanikus elsajátításától megóvja a tanulókat. De megnyilvánul a kritikai szellem fejlesztése abban is, hogy a biológia tanítása során a reakciós elméletek, a reakciós ideológia cáfolata a természettudományos igazságok fényénél szerepel. így pl. a VIII'. osztályos „Ember élete és egészségtan"-ában az ösztönökről megállapítja a tankönyv, hogy az alacsonyabbrendű állatok élete nem más, mint ilyen ösztönszerű cselekedetek hosszú sora. Az embernél viszont döntő szerepe a tudatosságnak, az értelemnek van. Ugyancsak az általános iskola VIII. osztályos tankönyve foglalkozik az ember származásának tudományos, fejlődéstani magyarázatával. Felsorolja az ember állati eredetének bizonyítékait és ezzel természettudományi alapon bírálja a vallásos tudománytalan felfogást. Érdemes ugyanakkor megvizsgálnunk azt, hogy a középiskolai tankönyvek ezeket a tárgyköröket kritikailag mennyire mélyítik el. A középiskolai III. osztályos biológiai tankönyv már nem csupán azt állapítja meg az ösztönről, hogy ez az állatoknál döntő, az embernél viszont a tudatosság döntő, hanem kifejezetten cáfolja a burzsoá tudósok idevonatkozó reakciós állítását. Rámutat ez a tankönyv ezeknek a tudománytalan állításoknak reakciós társadalmi gyökereire és következményeire is: „A tőkések érdekeit szolgáló polgári „tudósok" azt állítják, hogy az ösztönök megváltozhatatlan, döntő jelentőségű tényezői az ember életének. Számtalan sokféle ösztönt tételeznek fel, többek között pl. az ún. „agresszív" támadó ösztönt. Azt igyekszenek elhitetni a dolgozókkal, hogy a háborúk az emberek „agresszív" ösztönei miatt keletkeznek, s mivel az ösztönök megváltoztathatatlanok, háborúk is mindig lesznek. Ez a hazug áltudomány arra szolgál, hogy a dolgozók között elleplezze a háború igazi okát. A háború nem valamely megváltozhatatlan ösztön hatására robban ki, hanem azt a kizsákmányolók robbantják ki, hogy még jobban fokoz110