Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

ség a tevékenységtől, tehát a céltudatos, tervszerű, közösségi neveléstől. Ezért igen nehéz a bírálókészség fejlődésének valamilyen általános sémáját, normáját megállapítani. A burzfeoá lélektan, a tesztmódszer teljesen hibás feltételezéséből indult ki, mikor a bírálóképesség, ítélőképesség normális, „természetes" fejlődését próbálta vizsgálni. Éppen a bírálókészségnél szembetűnő, hogy milyen nagy szerepe van e téren a gyermekek társadalmi tapasztalatainak, az iskolának, általában a tervszerű közösségi nevelésnek. A bírálat-önbírálat problémájának egyik lefontosabb neveléslélektani kérdése: Hogyan fejlődik a gyermek bírálókészsége? Sz.ambrosz már fentiekben idézett cikke ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tudományos pedagógia elég széleskörűen és tapasztalati úton még nem vizsgálta meg ezt a kérdést. E téren a fejlődésnek, és a fejlesztés különböző feltételeinek pontos meghatározása még hátra van tehát. A szovjet iskolák, pedagógusok általános tapasztalatai és a szovjeÜ neveléstudomány, valamint a magyar tapasztalatok alapján e kérdésre vontkozóan nagy vonásokban a következőket állapíthatjuk meg: Az óvodáskorban a gyermek azt, ami számára kellemetlen, vagy azt, ami szokatlan, nem felel meg kialakuló dinamikus sztereotípiájának. — általában elutasítja; ellenkezőleg, ami kellemes és megfelel eddig kialakult szokásrendszerének, tapasztalatainak, szívesen fcgadga. Többnyire ritkán találkozunk megokolással ebben a korban. A megokolások szubjektívak, esetlegesek, inadekvátak, Az iskoláskor előtti korszak a bírálat-önbírálat tudatos kifejlődésének mintegy „elő-korszaka", de azért nevelési szempontból semmiképen sein közömbös a környezet helyes példája, pozitív befolyása. Az ialsótagozatos iskoláskorban már fokozódik a gyermek bírálata. Ha világos, egyszerű, jól felfogható követelményeket támasztunk, ennek alapján a gyermek meg tudja bírálni ;a mások és a maga viselkedését, munkáját is. Ebben a korban hiányzik még a mélyebb megokol ás, a bonyolultabb esetek megértése, az önálló szempontok felvetése. Mégis nagy szerepe van ebben a korban a helyes bírálókészség megnyilvánulásának és ugyanakkor a negatív jelenségek, mint pl. az árulkodás leküzdésének. Ezért 102