Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

dése" c. cikk — Lélektaili Tanulmányok, V. kötet, Bp. 1941. TudEgy. kiadása, 122—123. lapig.) „A tanulókat rá kell nevelni a helyes kritikára és önkritikára. Nem szabad azonban elhamarkodottan, korán kezdeni. A gyermekkor boldogságának egyik forrása épen az, hogy nem hajlamos fanyar és szőrszálhasogató kritikára... nem rontja meg örömét a bírálat." Tehát: A bírálat valami szükséges rossz, ami jobb, ha minél később kerül elő ... A konzervatív lélektan és pedagógia a kritikai érzékkel nem tudott mit kezdeni, ezt mutatja az idézett hely is. * * * A felszabadulás után a pedológia kártevése a kritika-önkritika fejlesztése terén is megnyilvánult. A lélekelemzés burzsoá módszerei passzívvá igyekeztek tenni a tanulókat és a bírálat társadalmi jellegének elködösítésére vezettek. A pedológia bomlasztása, a bírálatra-önbírálatra nevelés terén megnyilvánult abban is, hogy a tanulókat a helyes, közösségi bíráló szellem kialakítása helyett szembeállították a tanárokkal és ezzel a destruktív bíráló szellemmel bénították meg a közösség kifejlődését. Az 1945—50. között megjelent lélektani és pedagógiai munkák (Lénárd Ferenc, Mérei Ferenc, Faragó—Kiss tankönyve) 5 nem is említik a kommunista bírálatra nevelés fontosságát Az 1950. március 29. Párt K. V. határozat után, ,a pedológia leleplezésével nyílt nálunk reális lehetőség arra, hogy pedagógiánk, iskoláink a bírálókészség fejlesztése terén is a szovjet pedagógia módszereit alkalmazzák. Lázár Györgynek a párthatározat után írt müve (A magyar neveléstudomány feladatai a szocialista építésben Bp. 1950. Szikra, — 102. lap) fel is veti a bírálatra-önbírálatra nevelés fontosságát: "... a kommunista szerénység, a kemény kritika és önkritika, az apró munka megbecsülése, a magasrendű fegyelem és erkölcs, az egyéni teljesítmény értékelése és minden egyéb, ami még ezen a forradalmi tárgyilagosságon alapul, fontos fegyver a szocializmusért vívott harcban..." Hibája azonban e kérdésfeltevésnek, hog)' a bírálatra-önbírálatra nevelést elvontan, reális, gyakorlati összefüggéseitől eltávolítva veti fel. Lázár György ugyanis a neveléstannak két alapkérdését különböztette meg: 1. A komunista ember jellemvonásának kidolgozását. 2. Az iskolai közösség kialakítását. A bírálatra-önbírálatra nevelést az 1. alapkérdéshez sorolja, ezzel eltávolítja a közösség kialakításának problémáitól. Már pedig — mint arra fentiekben, az I. részben rámutattunk, — Makarenko a bírátatot-önbírálatot, mint a közösségi életj stílusának 99