Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
ma és szeretete zálogául elhatározá, két, általa, tulajdon költségén felszerelt honvédet állítani... kik... tőle az állami díjjon felül naponként négy ezüst krajcár díj j at nyerendenek..." 0 2). A mesteremberek, kisiparosok a fegyvergyári munkások példájára a haditermelést fokozták. Babits István ruházati kormánybiztos jelentése szerint „...az egri mester emberek, különösen a csizmadiák olly nagy számban állítják ki készítményeiket, hogy azokra hetenként öt-, hatodfélezer pengő kívántatnék ...ennek következtében kérnénk meg a t. minisztériumot, miszerint az olly nagy számmal elé állított lábbeliek, hetenként ezer pár bakancs és ezer pár csizma kifizetésére... elegendő pénzt utalványozni szíveskedjék..." 6 3) A nép azonban nemcsak áldozatot hozott a harc folytatása érdekében, hanem egyben várakozással is fordult a harc további folytatása felé. Várta tőle a negyvennyolcas jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését, a parasztkérdés megoldását. Ügy érezte, hogy neki is köze van a függetlenség kivívásához, az országnak az ellenségtől való megszabadításához. Tudta, hogy ő hozta a legnagyobb áldozatot, tehát neki még adósa a forradalom. Hogy mennyire tudatos volt ez az álláspontja, azt a tavaszi hadjárat utáni parasztmozgalmak igazolják. A tavaszi hadjárat után azokból a helységekből érkezett a legtöbb paraszti sérelmet felsoroló levél, vagy éppen parasztmozgolódás híre a megyéhez, ahol a nép fegyveresen lépett fel az ellenséggel szemben, ahol konkrétebben érezték, hogy nekik is van joguk a földhöz, legelőhöz, erdőhöz, borméréshez, stb. A gyöngyössolymosiak a legelőviszonyok rendezéséért folyamodtak. Ugyanakkor az istenmczeiek is a legelőt akarták visszaszerezni. Kál, Tófalu, Fel- cs Aldebrő, tehát a harcok által leginkább érintett terület lakossága gróf Károlyi György jószágait foglalta el erőszakkal. 6 4) Tiszaörs és Örvény községekben pedig erőszakkal mérték a lakosok a bort 6 4). Legöntudatosabb volt a poroszlóiak fellépése: „...A poroszlói közbirtokosság panaszolván, miként Poroszló M. Városában a törvénytelen bormérés és halászat többszöri sikertelen eltiltás után is annyira elharapózott, hogy nemcsak a helybeliek mérnek szabadon bort, hanem a szomszéd községbeliek is kocsikon mérik az utcákon..." 6 5) Csak ezek után érthetjük meg, hogy miért húzódozott a m,egyei nemesség a parasztság harcba való bevonásától. Nagyon jól tudta, hogy ára van annak, ha a parasztság segíti a győzelemre a felszabadító harcot. A győzelem ugyanis magában hordozza a további és egyre erősödő fegyverrel is ellátott parasztmozgalmakat. A parasztság sokat várt a tavaszi hadjárattól. Megnyilvánult ez a függetlenségi nyilatkozatnak, mint a tavaszi hadjárat. 372,