Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

tet", de ugyanakkor vallotta azt is, hogy a „tiszta nyelv kellemesebb az idegen szavakkal kevertnél." Megpróbálta meghúzni a határvonalat: Mikor tarthatunk egy szót idegen szónak? Kunoss szerint az olyan szavak, „melyeknek a hangzása egészen megegyez anyanyelvünk természetével" (oltár, pohár, sáfár stb.) nem idegen szavak. Idegen szó pl. a cogitatio, az accentus, az Abschides katona stb. Az idegen szavak kérdésében két véglet harcolt: egyrészt az idegen szavak szertelen használatának védelme, másrészt a purizmus kórsága, „mely szerint semmi idegen szót többé meg nem szenvedünk nyelvünkben, hanem mindent a legnagyobb praecisióval magyarul kitenni affectálunk."

9

4 Legáltalánosabb az a vélemény, hogy „illik, sőt kell is nyelvünk tisztaságát, mennyire a szellem kára nélkül megeshetik, híven megőrzenünk, sőt mindinkább emelnünk. Túlmenni azonban nem kell..., a tisztaság általános nem lehet, nincs nép, mely más népektől ne venne át kész fogalmakat, kész eszméket, így nincs is nyelv, mely idegen szók s szólások nélkül el lehetne" 9

5 Széchenyi felfogása szerint: „Ha van saját szavunk, ne tűrjük az idegent, ha pedig nincs, s nyelvünk bányáiból nem teremthet, vagy pedig honi szavaink csak egy arányzattal is — nuance — mást jelent, mutassunk az idegen, minket gazdagító s az anyanyelvvel majd összeforrandó szó iránt.... hospitalitást." 9

6 Az 1830-as években mind gyakrabban jelentek meg ún. „szójbírálati" megjegyzések is. Az iskolai nyelvoktatás számára is termékenyítő hatással voltak ezek a cikkek, mert egyrészt felvetették a szókészlettel kapcsolatos problémák sok vonatkozásait,* másrészt felhívták pedagógusaink figyelmét arra is, hogy az iskolai oktatás az anyanyelv tanításában törődjék a gyermekek szókincsének bővítésével is. Amikor az Athenaeumban felmerüla nyelvtan és a nyelvtudomány szó problémája, a cikkíró világos elhatárolást kívánt. Szerinte más jelentéstartalma van a nyelvtudománynak és más a nyelvtan szónak, s arra kéri az iskolák számára „nyelvtanító könyveket" írókat, hogy nevezzék könyveiket csak nyelvtannak! Ugyanez a cikk felhívta a figyelmet a rokonértelmű szavakkal való élés helyes módjára is: „Szép dolog a szógazdagság, de még szebb, ha a rokon jelentésű szókat szabatosan meg is különböztetjük." 9

7 A szóbírálatokban és a szóvizsgálatokban, vagy akkor hivatalos szóval „szónyomozások"-ban a sok helyes származtatás mellett igen sok délibábos szófejtés is olvasható. A szóbírálatok felvetették „a szócsinálás" problémáját is. Helmeczy Mihály merész „szógyártmányai" különösen táma48