Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

sa nálunk is követőkre talált, és az 1830-as évektől kezdve nyelvtanainkban mind nagyobb erőre kap a logikai vonatkozások alkalmazása. Majoros András „Az Értelem és Nyelvtudománynak, különösen a Nemzetinek, honi nyelven Tökélyesitettnek, az értelmi műveltségre kiható munkálatai", Sárospatakon, 1838-ban megjelent munkájában felteszi azt a kérdést, mi által érheti el az ember az értelmi műveltséget, és milyen eszközei lehetnek az értelem kiműveltetésének. Válasza: „Ugy vélekedem, az értelmi műveltségnek fő szerző oka lévén a gondolkodás, és annak másokkali közlése, a beszéd vagy a nyelv, azon tudomány, melly gondolatainkat, érzeményeinket megjegyezni, másokkal közleni tanít, kivált ha az anyai nyelven vitetik véghez, az emberi ész kiművelőjének, értelmi műveltségünk legfőbb segédeszközének, műszerének méltán nevezhetem." Kifejtette ebben a munkájában,, hogy a gondolkodás és a nyelv oly szoros kapcsolatban állnak, hogy „azokat egymástól elválasztani felette nehéz. Nyelv ész nélkül nem származhatik, de az ész is nélküle parlagon és az emberiség alacsony fokon maradna... szó nélkül, beszéd nélkül értelmünk nem) működhetik. Majoros különben „A Gondolkodástan Elemei", Sárospatakon 1847-ben megjelent munkájában ezt a gondolatmenetet így zárta le: „Minél míveltebb valamelly ember vagy nemzet értelme, annál míveltebb nyelve is, egyikről a másikra lehet következtetni, mjíveletlen nyelv értelmi míveletlenségre mutat..." Sasku Károly ,,A tanítás alaptudománya", Pesten 1837-ben megjelent munkájában szinte egynek veszi a nyelvtant a logikával, „a közönséges nyelvtudomány a böltselkedésnek legnehezebb része." Általában a korabeli neveléstani, didaktikai munkálatok is a nyelvtantanításnak a gondolkodás fejlesztésében betöltött nagy szerepét emelik ki, és azt a nyelvtantanitást tartják helyesnek, amelyik „eszméletes munkát" kíván a tanulóktól. 8

7 Szeremlei Gábor ezért ítélte el azt, hogy a „játszvatanítás túlságig haladott." Azt kívánta, hogy nagyobb gondot fordítsanak az értelemfejlesztő tanítási módokra is.

8

8 Az Athenaeum hasábjain Stancsics Mihály egyik nyelvkönyvének bírálója is azért tartja fontos*feladatnak az anyanyelv tanítását, „mert éppen ez az, melly az értelmesség kifejtésére, a gondolatok, s lelki teremtmények rendszerezésére, a nyelv által a nemzet- és honszeretet erősítésére legalkalmasabb." 8

9 Az előbb említett bírálat helyesen követelménynek írta elő a nyelvtankönyvekkel szemben azt is, hogy a tanításnak módszere is helyet kapjon benne, azaz egy nyelvtankönyvnek egyúttal „a növendék fejlődési tehetségéhez és a tárgy valójához alkalmazott módszer menetele szerint elrendezett segédkönyvnek kell lenni. És éppen az anyanyelvben fő és múlhatatlanul szükséges 45