Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

végre készítendő s tudománnyal közre bocsájtandó könyvecske" 3

5 kiadását. Lényeges momentum az is, hogy mind többen a nemzeti műveltség egységének akadályát is látták abban, hogy „a Magyar Betű-írás módja nints még közönségesen meghatározva. A legjobb könyvszerzők különböznek egymástól." 3

6 Valóban e korszak írói csaknem valamennyien egyéni helyesírást követnek és legtöbbször ki is térnek előljáró beszédeikben egyéni írásmódjuk igazolására: ,,Mitsoda írás-módot követtem kérdi Andrád Sámuel — az iminnen amonnan, egytől s mástól tanult tulajdon magamét. Mivel még eddig senki sem adott ki tudtomra egy olyan közönséges jó írás-módot, mely szerént mindnyájan írhatnánk." 3

7 Kolmár József a tanű arra, hogy az 1810-es években már pedagógiai vonatkozásban is problémáztak a helyesírás kérdéseiről. Kolmár egyik írásában felhívta a figyelmet arra is, mennyire fontos lenne a magyar nyelv iskolai tanításának szempontjából is, hogy a magyar helyesírás egyenetlenségében rendet, egységességet teremtenének. Mennyire helytelen és pedagógiai vonatkozásaiban pedig káros, hogy „még a legjobb Grammatikusok, a Nyelvtudósok sem egyeznek meg mindenben, sőt sokszor egymással ellenkező regulákat szabnak: ezek osztán megosztják a sokaságnak ítéletét." Igen jellemző és tanulságos az a megjegyzése is, hogy „Oskoláinkban a Magyar Nyelv tudomány-formában nem igen taníttatik. Sok tanítók tsak kevéssé értik Nyelvünk természetét és így magok sem tudván a Helyesírás módjához, tanítványaikat is rosszul szoktatják. így tehát ahány Oskolák, annyi féle írásmódja " 3

8 Egyesek megpróbálták összehangolni helyesírásunk fonetikus és származtató elvét, s ajánlották az egyszerűsítés és a hagyomány szempontjainak figyelembevételét is. Gáti István „Elmélkedés a Magyar Dialectusról, Lexiconról és Helyesírásról" című jutalomfeleletében így vetette fel a kérdést: „A szépen való kiejtés szerént írjunk-é vagy a gyökérszóknak és ragasztékoknak világos betűivel változás nélkül, p. o. euphonice: atytya, agygy.... orthographice: atyja, adj." 3

9 Márton István „Uj deák Rudimenta" címmel, 1795-ben megjelent munkájában részletesen írt a magyar helyesírásról is. A származtató elv propagátora: ,,A szók leírásában szorgalmatosan kell vigyázni azoknak eredeteikre vagy törzsök szavaikra." Az egységesítésre való törekvés is hangot kapott nála. Feleslegesnek tartotta, hogy az igekötő és igéje közé kötőjelet tegyenek. Ne írjunk tehát így: el-hoz, ki-ment, hanem így: elhoz, kiment. Hogy a nyelvtan, a grammatika nagyon fontos eszköz a helyes gondolkodásra való nevelésben, a biztos és szabatos nyelv14