Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében

„Délután már megint ott ült a kis pisze, eleveneszű gyerek az iskolában. A haja úgy állott, mint egy csomó zsindelyszeg és meg volt mosdatva, mint valami királyfi. Az arcáról komoly büszkeség sugárzott. Hogyisne: maga a tanító kívánta őt vissza a libalegelőről." Ilyen népnevelő munkával küzdött Gárdonyi, a tanító a nép gyermekeinek iskolába járásáért, mai szóval: így harcolt a lemorzsolódás ellen. Népünk igazi hagyományai lelkesítik Gárdonyit „Az én falum"-ban. Mély, gúnyos keserűséggel fakad ki, mikor a magyar gyermektől távoli, idegen bibliai történeteket kell magyaráznia; ehelyett március 15-ről szeretett volna szólni tanítványainak, ße ezt nem engedték meg: „Ma délután a babiloni rabságról magyaráztam az iskolában. Nem tudom, mi szükség van arra, hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék meg egyéb örökösen falusi emberek ismerjék a régi zsidóknak hányódásait. A nagyméltóságú miniszter úr akarja ezt, meg a nagyságos tanfelügyelő úr, meg a tisztelendő esperes úr. Jobban szerettem volna a rodostói rabságról, vagy a március tizenötödikéről beszélni, mert éppen évforduló nap van, de azt nem akarja a nagyméltóságú miniszter űr, sem a tanfelügyelő úr, sem a főtisztelendő esperes úr." „Igv hát a babiloni fogságról beszéltem..." („Március" c. elb.) — Kétségtelen, hogy az „Az én falum"-ban vannak társadalombíráló, realisztikus mozzanatok. Találóan mutat erre rá Bóka László: „Ott bujkál a kötetben a társadalomkritika is." (A „Török bankó" és a „Szegény ember jó órája" c. elbeszéléseket említi Bóka ezzel kapcsolatban.) Megtaláljuk azt a gondolatot is, aminek Gárdonyi a „Pöhölyék"-ben is hangot adott, hogy a parasztgyereket a továbbtanuláskor elidegenítik a szüleitől, elidegenítik a földtől. Ez kétségkívül így is volt. De az már negatív vonása Gárdonyinak, mikor a paraszti élet idealizálásával, valami paraszt-romantikus szemlélet alapján ellenezte a továbbtanulást. Ilyen jelleget mutat a „Tanácskérés" c. elbeszélés. Furcsa, hogy ebben a komoly elbeszélésben Futó Jenő humoros vonást látott. Azt írta: (Gárdonyi Géza, Hódmezővásárhely, 1930. 237. 1.) A „Tanácskérés"-ben a humor „az apa és fiú jelenének az előrevetített jövőjének ellentétéből fakad s a hangos kacaj mellett mély és igaz részvétet támaszt." Ugy látjuk, a szerző egyoldalúan és formalisztikusan látta a humor lényegét. Azt sem gondoljuk, hogy ez az elbeszélés a mai olvasóban „hangos kacaj"-t keltene. — Az úri életről gondolkozva, 74