Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében

talista Magyarországgal, az úri osztállyal, a reakciós kultúrpolitikával. Leleplezi, hogy a népnevelést elhanyagolják: „A népnevelési tétel — írta 1887-ben a költségvetésről — „a legfontosabb és legelhanyagoltabb..." Ugyanakkor azt is felismerte, hogy iskolák helyett fegyverkezésre, imperialista háborús készülődésre költötték a pénzt az ország urai: ,,....a Mannlicher-puskák és egyéb embergyilkoló szerszámokra vannak milliók, de nemzetnevelésre forintok sincsenek!" (Tanítóbarát, 1888. évf., 7. sz.) Harcos, antiklerikális beállítottsággal küzd az egyház gazdasági-társadalmi befolyása ellen is: „A papság, mely magát egyháznak nevezi s az Isten országát vallja övének, a földi országokban is igyekszik minél több jogokat gyakorolni s nem enged a nemzet érdekében sem, mert ezzel vesztene hatalmából s különösen nem látja be, hogy a teológia nem pedagógia..." (Tanítóbarát, 1888. évf. 6.) 1889-ben Gárdonyi megvált a „Tanítóbarát" szerkesztésétől. Küzdelmes pedagógus-pályájának harcai, élményei azonban erősen megmutatkoztak 1894-ben megjelent kisregényében, „A lámpásában. Ezt a harcos, antiklerikális, leleplező erejű kisregényt a reakciós kritika (sőt öregkorában maga Gárdonyi is!) szerette volna kiselejtezni alkotásai közül. A klerikális Madarász Flórís 1909-ben így írt (Gárdonyi Géza, Klny. a Kath. Szemléből, Bp. 1909., 11 —12. 1.): „Van egy műve, egész keserűség, vigasztalan pillanatok sötét szülötte" „ Címe: A lámpás." — „Ez írói pályájának kezdetét jelzi s kiforratlanságának bélyegét viseli magán. Az élet nagy megpróbáltatásain átment, de azután lehiggadt lelkének későbbi megnyilatkozásai annyira rácáfolnak erre a munkájára, hogy e helyen bátran fátyolt vethetünk rá."" Folytathatnók azok sorát, akik fitymálták, gyalázták „A lámpás"-!, hiszen ez a vélemény általános volt a burzsoá irodalomtörténészek körében. Csak Gárdonyi Józsefnek, az író fiának véleményét iktatjuk még ide. Ö is alapjában véve egyetértett a burzsoá irodalomtörténészekkel e kérdésben is: „Talán helyesebb lett volna időtlen-időbe helyezni az élettragédiát, mely leplezetten a saját élete tükreként hat. A tükör nincs jól kicsiszolva. Lapja itt-ott vastagabb, hajlottabb, torz, ferdítő. Néhol a foncsor homályos és sápasztóan vetít, különösen, mikor vallásellenes és egyházellenes elvek kifejezése vetődik rája." (Az élő Gárdonyi, Bp. 1934. 239. 1.) „A lámpás" e burzsoá vélemények tükrében: kiforratlanság... ifjúkori ballépés... élettragédia (misztifikálás). Vagyis: irreális, művészietlen. Fátyolt reá! kiáltották a burzsoá kritikusok. A „lámpás" témája, mondanivalója megmagyarázza, miért 6S