Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

mondattan inkább csak a szóegyeztetések és szószerkezetek tanavolt, amelyben általános szóegyeztetési szabályokat, a szóvonzatokra vonatkozó ismereteket adnak és a szórend általános és különösebb szabályait állapítják meg. így a mai értelemben vett mondattan nem került bele és teljesen hiányzik az összetett mondat is. Révai Miklós nyelvtanában a mondattant nem dolgozta ki és az utána megjelent nyelvtankönyvek mondattannal nem foglalkoznak, bár Szász Károly 1839-ben, a már említett nyelvtankönyvében a „beszédrészek meghatározását a mondatból hozza le", követője azonban nem akadt. Majd csak az 1850. és 1860-as években Ihász Gábor és Szvorényi nyelvtanában kap elsődleges helyet. A korabeli szakkritika a Tudós Társaság kiadványát általában megértéssel fogadta. Hibáztatta azonban azt, hogy bár helyes az az elv, hogy minél több nyelvtani anyag legyen egy öszszefoglaló jellegű könyvben, de bizonyos részekben már a zsúfoltság tapasztalható. Ä Magyar Szépirodalmi Szemle hasábjain a könyv bírálója hibáztatta azt is, hogy a képzők oly bőven vannak adva, mint még eddig sehol, de minden rendszer nélkül, „ami e különben oly szükséges s nyelvünkben fontos tannak praktikus használatát végtelenül nehezíti.""

11

4 E korszak nyelvtudományi cikkeiben mind inkább előtérbe került a nyelvművelésben követendő elvek tisztázásának igénye is. Mi vezesse a nyelvművelésben a nyelvészt, vagy a gyakorlati pedagógust? Mik adják a szabályokat? A szokás? A szabatosság? A szép hangzás? Fogarassi János „Vezérelvek a nyelvmüvelésben" című cikkében írja: „Mi dönti el, ha állanak-e szabályaink a nyelvtanításban s mívelésben, vagy sem?" Mit kövessünk: Verseghy elvét: a nyelvszokást, vagy Révai tanítását: a szóelmezés elvét? Fogarassi válasza: „Én a nyelvtanítás és nyelvművelés fő elveit egészen másutt keresem: vannak egyetemi, felsőbb törvények, melyek minden kigondolható emberi nyelv alapelveit teszik, s vannak külön saját törvények, mellyek az egyedi, vagyis valamelly egyes élő nyelvek alapjául szolgálnak.'* Fogarassi szerint első törvény: az érthetőség, a Világosság, a szabatosság törvénye. A második: a hangkellem, a széphangzás törvénye és a harmadik a rövidség és az egyszerűség törvénye. Az egyes nyelvek saját törvényei között él és hat a szokás, a szóelemzés, az analógia..., ezek azok az elvek és határok, „melylyeken túl valamelly adott nyelvet többé nem vihetünk, nem mivelhetünk." 11

5 * ^ # E korszak nyelvtudománya és neveléstudománya a fejlődés útját járva, jó alapot teremtett általában a következő évek fej54