Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

Társaság 1832-ben megtette a lépéseket az egységes helyesírás felé is. ,,Magyar Helyesírás és Szóragasztás' Főbb Szabályai" c. kiadványában a Társaság azzal a jelszóval hogy „Győzzön, ami jobb", megállapította, hogy a Társaság „okokkal" kíván vezetője lenni a helyesírás terén kialakuló közmegegyezésnek, és nem kíván „önkényü vezér" lenni. A Tudós Társaság helyesírási szabályzata nem is azzal az igénnyel készült, hogy az egész magyar nemzet számára állapítson meg helyesírási szabályokat. Csak közvetve érvényes Kniezsa István felfogása, hogy e kiadvány jelentősége „nem magukban a szabályokban van — hiszen nem is voltak újak, mert Vörösmartynak és körének gyakorlatán alakultak, amelyet ők viszont Kazinczytól vettek át — hanem abban, hogy ezek a szabályzatok most már nem) egy felekezet, nem egy kis írói kör, hanem az egész magyar nemzet számára szóltak." 10

8 A Társaság ugyanis szerényen ezt a szabályzatot a Magyar Tudós Társaság különös használatára készítette. Vörösmarty és Brassai Sámuel tanúsága szerint ezeknek a szabályoknak megtartása csak az Akadémiára, mint testületre és kiadványaira nézve volt kötelező, „tagjainak mint író egyéneknek írásmódbeli szabadságát nem korlátozták". Vörösmarty is hangsúlyozta, hogy a szabályok „a társaság különös használatára adattak ki, s néminemű utasításul a tagoknak, hogy mikor a társaság nevében írnak, azok szerint írjanak." 10

9 A Társaság kiadványa Kazinczy és Vörösmarty gyakorlatát emelte szabállyá, a jottista elvet érvényesítette s előírta, hogy a kettősjegyű hosszú mássalhangzók írásában a tőszavakban csak az első jegy kettőződik, az összetételekben azonban, képzők s ragok előtt mind a kettő. Bevezeti a hiányjelek használatát a következő esetekben: a mutató névmásoknak mássalhangzók előtti alakjában, az és kötőszó rövid 's alakjában, továbbá tárgy és birtokos eset jelöletlen alakjaiban. Jellemzi még e kiadványt a nyelvtani műszavak következetes magyarítása is, pl. terminativus helyrag elnevezés helyett határvetö rag (a házig). A beható (-ba), a marasztaló (-ban), a kiható (-ból), a közelítő (-hoz), a felható (-ra), a leható (-ról), a távolító (-tói), a veszteglő (-nál) műszavak szélesebb körben való terjesztését is elősegítette, a későbbi nyelvtanokban e műszavak használata általánosabbá válik. A korszerű magyar nyelvtan ügye is mindjobban előtérbe került. A korabeli cikkek általában panaszkodtak, hogy íróink nyelvtani ismerete nagyon hiányos, ugyanakkor azonban arra is rámutattak, hogy nincs is olyan nyelvtankönyv, amiből eligazítást nyerhetnének. Azt nagyon jól látták, hogy a nyelvet nemcsak a szók teszik, a nyelvnek tehát nemcsak a szókészlet az 4 51