Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső—Vajon Imre: Jegyzetek a Bükk vizeinek állatökológiai és állatföldrajzi viszonyaihoz

háromszemű, 2 négyszemü, továbbá 9 P. cornuta. A lillafüredi vakvágánynál végzett gyűjtésben P. cornuta nem kerütt elo, az E. gonocephala példányok megoszlása: 41 normális szemű, 3 háromszemű, 1 négyszemű. 17. A Hejő-patak.. Ezen patak földtani, állatökológiai és állatföldrajzi viszonyait Lukács ismertette (1951.). A közölt megállapításokhoz csak annyit kell hozzátenni kiegészítésként, hogy Lukács, illetve Vajon által 1955. januárban végzett gyűjtések a' Dendrocoelum lacteum-nak is tömeges előfordulását állapították meg a melegvízi szakaszon. A bükki vizek állatökológiai és állatföldrajzi viszonyainak kérdése az itt bemutatottak alapján korántsem megoldott. Vizsgálatainkat tovább folytatjuk egyfelől gyűjtésekkel, másfelől laboratóriumi kísérletekkel. A fajok elterjedését az eddigi vizsgálatainkban úgy állapítottuk meg,* hogy a csermelyeket, patakokat a forrásuktól a torkolatokig teljes hosszukban átvizsgáltuk gyűjtésekkel. Minden helyen, ahol egy-egy planáriafajnak akár csak egy példányát megtaláltuk, a lelőhelytől kiindulva mind a forrás, mind a torkolat irányában 15-15 m hosszúságban részletesen átkutattuk a medret. Ezután 25-50-100 m-ként próba gyűjtéseket végeztünk. A szakirodalom adatait a medrek kőzetanyagaira vonatkozólag útbaigazításul használtuk fel. A vizek hőmérsékletét megmértük, illetve az irodalom erre vonatkozó adatait is figyelembe vettük. A víz sebességére vonatkozólag is végeztünk méréseket. Eddigi eredményeink alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a Bükk vizeiben élő és kutatásaink alapján megismert állatfajok hőmérsékleti Ökológiai plaszticitása és toleranciája igen nagyfokú. Ezek a fajok csaknem mind eurythermas-nak minősíthetők. Emellett azonban az egyes állatfajok mégis a számukra optimális hőmérsékletű vizekben találhatók tömegesen. Ebből kifolyólag a fajok elterjedése és a víz hőmérséklete között érdekes összefüggés állapítható meg, amelyet különösképpen a miskolc—tapolcai Hejő, és az egri melegvíz lefolyások állatfajainak állatföldrajzi eloszlása mutat szembetűnően (Lukács IHaO és 1954.). Meg kell jegyezni azt is, hogy a Szentléleki-fórrásból gyűjtött Polycelis cornuta példányokkal 1954. XI. és XII. hóban végzett kísérletekben hőmérsékleti maximumot az előző eredmények: 16 C°-nál magasabbnak, 28 C°-nak tapasztaltuk. 457,